Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Ez nem Aszad álma, hanem Szíriáé

Ez nem Aszad álma, hanem Szíriáé

Ha a sors is úgy akarja, a 2018-as világbajnokság újra kitermel egy igazán regényes történetet. Szíria oda-visszavágós pótselejtezőt játszik Ausztrália ellen, amin ha túljutnak, ott lehet a polgárháborúval és terrorral sújtott ország csapata Oroszországban. A ma lezajlott első kör 1-1 lett Szíria ideiglenes otthonában, amivel az ausztrálok járnak jobban, de a játék képe alapján bőven benne van, hogy Sidney-ben a közel-keleti ország harcolja ki a szereplést.

Bár az ausztrál csapat jóval erősebb nevekből áll, mint a nagyrészt hazai ligában, Katarban, Szaúd-Arábiában és hasonló focinagyhatalmakban játszókból álló szírek, a világ jelenleg talán legnyomorúságosabb országából érkezett focisták már sokkal többért futottak ki a pályára, mint egy sima győzelem.

A szír válogatott kezdőcsapata Dél-Korea ellen 2017 szeptemberében. (Kép: Power Sport Images/Getty Images)

A szírektől már az is csoda, hogy idáig eljutottak: a válogatott még a pótselejtezőig sem jutott el soha, értelemszerűen komoly versenyre még nem jutottak ki, a 2014-es brazíliai vb selejtezőiből pedig kizárták őket, mert Tádzsikisztán ellen pályára küldték azt a George Mouradot, aki korábban svéd válogatott is volt két alkalommal (a szabályok szigorúan tiltják, hogy egy játékos két nemzeti csapatban is pályára léphessen karrierje során hivatalos meccsen).

A válogatott a szíriai helyzet miatt az összes hazai meccsét Malajziában játssza, de azt a játékosok is pontosan tudják, hogy a 2011 óta folyamatosan szenvedő lakosság komoly részének egyedül ők vonják el legalább 90 percig a figyelmét a nyomorúságos hétköznapokról. “Egyetlen célunk van: boldoggá tenni a szír embereket. A játékosok és a vezetőség is reméli, kicsit egyesíthetjük az országot” – mondta a az ausztrálok elleni meccs előtt a középpályás Zaher Midani. Elsőre elég légbőlkapott dolognak tűnik, de a történelem már többször is bizonyította, mennyit adhat a foci egy rossz helyzetben lévő országnak.

Ahogy azt Magyarországon is jól láthatjuk, közösségformáló ereje miatt a politika képtelen kimaradni a fociból. Bár egy hónappal ezelőtt többezer ember ünnepelte az utcán Szíria pótselejtezőt érő utolsó perces gólját Irán ellen, sokan már azon felháborodtak, hogy a városban óriási kivetítőn lehetett követni az eseményeket. A kivetítőt ugyanis a Bassár el-Aszad-rezsim rakta ki, az ellenzők szerint pedig az, ha valaki ennyire támogatja a szír válogatottat, tulajdonképpen legitimálja a diktátor véres uralmát, hiszen a kormány saját propagandájaként is tekint a válogatott jó szereplésére.

Firas Al-Khatib.
Fotó: Matthew Ashton/AMA/Corbis via Getty Images

Sokan ráadásul a focistáktól is elvárják az állásfoglalást: a most 34 éves, az ország legnagyobb focistájának számító Firas Al Khatib 2012-ben visszamondta a válogatottságot azzal, hogy majd csak akkor tér vissza, ha véget ér a háború. Idén mégis visszatért. “Félek. Komplikált a háttér, nem beszélhetek erről. Jobb nekem, jobb az országomnak, jobb a családomnak, ha nem beszélek.

Bármit is teszek, 12 millió szír imádni fog, másik 12 millió pedig meg akar ölni”

– mondta kissé ijesztően a játékos, aki jól meglovagolta, hogy a sikerek miatt sokan már a rezsim ellenzői közül is beálltak a csapat mögé. Az egytől egyig sarkalatos vélemények közül tulajdonképpen egyedül Wafi al-Bahsh emelkedik ki, ő a 2013-ban még vegyi támadást is elszenvedő Gúta focicsapatának tulajdonosa: “Az az álmom, hogy lássam Szíriát a világbajnokságon. Ez a csapat nem Aszad álma, hanem Szíriáé.”

A válogatott ellenzőinek is van viszont egy megdönthetetlen érve: több elnök ellen lázadókhoz csatlakozott fiatal játékos halt meg a bombázásokban, került börtönbe vagy emigrált az országból. A túlzott ünneplés innen nézve tényleg bántja kicsit azoknak a játékosoknak az emlékét, akiknek mindössze annyi volt a bűnük, hogy nem álltak a diktátor oldalára. Azért túl nagy illúziói senkinek se legyenek: egy esetleges világbajnoki szereplés minden háttér ellenére is elképesztő tömegeket mozgathat meg.

Ünneplő szurkolók Damaszkuszban.
Forrás: RT

A szinte kibogozhatatlan viszonyokban folyó háború nemcsak épületeket, műemlékeket rombolt szét, de a szír klubfocit is: 2011 előtt egyre hatékonyabban neveltek ki játékosokat, akik az egységes 14 csapatos bajnokságban szerezhettek tapasztalatot. A háború kezdetekor folyó bajnokság még a régi rendszerben ment le, de az azt követő öt szezonban az állandóan változó belső határok miatt két divízióra osztották a bajnokságot, amiből tovább jutva egyfordulós rájátszások után derült ki, ki lesz a bajnok. Idén már újra a régi rendszerben működik az első osztály, 16 csapattal, amik közül kettő is a tulajdonképpen földig bombázott Aleppóban játszik.

Riayet al-Shabab stadion, Aleppo. Fotó: Spetsnaz1991

Hogy mennyire fontos része az emberek életének a foci, jól mutatja, hogy az Al-Ittihad és az Al-Hurriya városi derbijére 6-7 ezer ember ment ki, miután öt évig kellett más városokban lebonyolítani. A képek jól mutatják, milyen körülmények között folyt a meccs, de a sportértéknél sokkal nagyobb volt az a szimbolikus érték, hogy hosszú szenvedés után újra létezik szabadidős tevékenység Aleppóban. “Jogunk van Aleppóban játszani. Jobban játszunk Aleppóban, és szeretnénk Aleppót a magasba emelni” – mondta az amúgy 2-1-es Al-Ittihad győzelemmel végződő meccs után Firas al-Ahmad, a győztes csapat játékosa.

Fotó: Flickr

Az az idő még messze van, amíg bárki is a szír foci feltámasztását fogja tartani a legfontosabb dolognak az országban, és az ország kibogozhatatlan viszonyai sem fognak elmúlni akkor sem, ha a csapat kijut a világbajnokságra, de az biztos, hogy ha részt vesznek, nagyon sokan fognak azért szorítani a világon Szíriának.

A visszavágót Ausztráliában játsszák október 10-én, helyi idő szerint 11:00-tól.

(források: World Soccer, ABC, Guardian)