Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Ha nem érti, mi történik most Katalóniában, segítünk elmagyarázni

Ha nem érti, mi történik most Katalóniában, segítünk elmagyarázni

Az a több tízezer magyar turista, aki évente Barcelonába látogat, ritkán jut távolabbra a város tengerpartjánál. Miért is tennék: a katalán főváros bárjai, kávézói és épületei elég látványosságot kínálnak egy hosszú hétvégére. Pedig, aki az igazi Katalóniára kíváncsi, annak érdemes körbenéznie a kis falvakban is, ahol sokan a mai napig szívesebben beszélnek katalánul, mint spanyolul, a hagyományos katalán konyha alapján főznek és a házakra is a katalán lobogót tűzik. És ezeken a kistelepüléseken lehet a legjobban érezni, miért olyan fontos a régiónak a függetlenség.

„Büszke vagyok arra, hogy katalán vagyok. Számomra megmagyarázhatatlan az érzés, azt hiszem, a lelkemből jön” – fogalmazott egy televíziós riportban egy idős bolttulajdonos.

Az utóbbi hónapokban azonban valami érezhetően megváltozott Barcelonában is. A kozmopolita városban egyre több magánépületre és üzletre került ki a katalán zászló, az utcákat tüntetők lepték el, az október elsejére tervezett függetlenségi népszavazás előtt néhány nappal pedig a rendőri jelenlét is érezhetően megnőtt a városban. A tét nem kicsi: a spanyol kormány és az alkotmánybíróság által egyértelműen alkotmányellenesnek nyilvánított referendum rövid és hosszú távon is komoly hatással lehet az autonóm tartomány és Spanyolország viszonyára.

Fotó: Miquel Llop/NurPhoto via Getty Images

Régimódi történet

A katalán függetlenségi törekvések persze nem ma kezdődtek. A régió a 15. század óta Spanyolország része, de mindig is megőrizte nyelvét és kultúráját. A Franco-diktatúra alatt azonban régóta nem tapasztalt elnyomás kezdődött: a katalán nyelvet nem csak a kormányhivatalokban, de még a médiában is betiltották és a legapróbb függetlenségi törekvést is súlyosan megtorolták. De éppen az 1938 és 1975 közötti időszak volt az, amelynek a katalánok széles jogköreiket köszönhetik: az 1979-ben elfogadott új spanyol alkotmány olyan jogokat ad nekik, amilyen egyetlen autonóm régiónak sincs Európában.

Katalóniának

  • saját parlamentje, elnöke és végrehajtó tanácsa van.
  • jelentős az önrendelkezése a kultúra, oktatás, egészségügy, sőt még a közigazgatás és az igazságügy egy része felett is.
  • saját rendőrsége van, a Mossos d’Esquarda.
  • a kormánya vagyonadót, örökösödési adót, szerencsejáték és közlekedési adót is beszedhet.

Az, hogy a függetlenségi törekvések 2010 óta egyre erősödnek, sok okra vezethető vissza, de ezek közül a legtöbb szakértő a 2009-es gazdasági válságot és az alkotmánybíróság 2010-es döntését emeli ki. Ez utóbbiban a testület érvénytelenítette a négy évvel korábban elfogadott új katalán alapokmány számos elemét, melyek még nagyobb szabadságot adtak volna a régiónak. A nacionalistákat a legjobban az háborította fel, hogy a katalán népet a bírósági ítélet szerint nem lehet „nemzetnek” nevezni, és a nyelvük nem kapott ugyanolyan státuszt, mint a spanyol.

Korabeli függetlenségi kampány a 30-as évekből. Fotó: Universal History Archive/UIG via Getty Images

Pénzről is szól

Nem mellékes szempont, hogy Katalónia 7,5 millió lakójával Spanyolország egyik leggazdagabb régiója, amely nettó adófizetőként járul hozzá a spanyol büdzséhez, a teljes ország GDP-jének 19 százalékát adva. Hivatalos adatok szerint 14,8 milliárd euró vándorolt innen az ország más részeire, ami szintén sokakat felháborít, bár a spanyol kormány szeret arra hivatkozni, hogy az alkotmány előírja a szolidaritást. (Összehasonlításként: Spanyolország legszegényebb régiója, Andalúzia 9 és félmilliárd euróval többet kap, mint amennyit befizet.)

Az alkotmánybíróság 2010-es döntése szabadjára engedte az addig a főleg a háttérben lapuló nacionalista érzelmeket: nem sokkal később egymillió ember vonult Barcelona utcáira, szlogenjeik között pedig egyre többször bukkant fel a függetlenség. Hamarosan a politikusok is csatlakoztak a kampányhoz, így nem volt meglepő, hogy két évvel később a függetlenséget támogató pártok többségbe kerültek a regionális parlamentben. Ezek rögtön akcióba is léptek, és népszavazást kezdeményeztek a függetlenségről, melyet a spanyol parlament elutasított.

A tilalom már akkor is tiltakozáshullámot szült, de még nem voltak olyan súlyos következményei, mint most. Igaz, a népszavazást 2014-ben így is megtartották, de csak szimbolikusan, hiszen az semmire nem kötelezte a katalán törvényhozást. A régió lakossága is megosztott volt a kérdésben: a választásra jogosultak mindössze 37 százaléka ment el, igaz 81 százalékuk a függetlenség mellett tette le voksát.

Az akkori katalán elnök, Artur Mas ennek ellenére hatalmas sikernek könyvelte el az eredményt, és már akkor kijelentette, hogy az erőfeszítéseiket hamarosan egy hivatalos népszavazásnak kellene követnie, Skóciához hasonlítva a tartományt. Erre végül a jelenlegi elnök, Carles Puigdemont kapott lehetőséget, akit 2015 óta immár a nacionalista többségű katalán parlament is támogat.

A kérdés, melyet október elsején feltesznek, így szól:

„Akarja-e, hogy Katalónia önálló állam legyen köztársaság formájában?”

De mitől más ez a népszavazás, mint a 2014-es, és miért lett belőle ekkora feszültség?

A válasz egyszerű: katalán parlament szerint a vasárnapi referendum – már amennyiben sikerül megtartani – kötelező érvényű lesz, azaz, ha az igenek nyernek, akkor 48 órán belül kinyilvánítják függetlenségüket Madridtól. Ehhez azonban a központi spanyol kormánynak is lesz néhány szava.

Madrid már a kezdetektől ellenezte a népszavazás megtartását, az 1978-ben elfogadott alkotmányra hivatkozva, mely kimondja a spanyol egység megkérdőjelezhetetlenségét. Ez alapján érvénytelenítette később a népszavazást az alkotmánybíróság is. Ami azonban ezután következett, az sokakat megdöbbentett a régióban, a spanyol kormány minden eddiginél keményebben igyekszik fellépni a nacionalista törekvések ellen – szerintük jogosan.

Artur Mas a katalán parlament elnöke és képviselőtársai függetlenségi népszavazásról döntöttek 2012 szeptember 27-én. Fotó: David Ramos/Getty Images

Kemény kézzel

Múlt hét szerdán a feszültség addig eszkalálódott, hogy a spanyol nemzeti gárda razziát tartott a regionális kormány irodáiban, elkobozta a kinyomtatott szavazólapokat és 14 embert őrizetbe vett. Ugyanazon a napon behatoltak a katalán weboldalakat nyilvántartó szervezet irodáiba is, és a blokkolták a népszavazásról szóló honlapokat. Az őrizetbe vett tisztségviselőket végül elengedték, de az akciók ellen 40 ezren tüntettek Barcelonában.

Madrid azonban itt nem állt meg, a barcelonai kikötőben jelenleg is óceánjáró hajók dokkolnak, melyeken 3000 rendőr állomásozik, készülve a vasárnapra, miután Madrid átvette az irányítást a katalán rendőrség felett. A Reuters szerint még további ötezer rendőri erőt vezényeltek a térségbe, és vízágyúkat is készenlétbe helyeztek, amiket többen láttak Katalónia felé tartani.

A barcelonaiak tiltakozásuk jeléül virágokkal borították saját rendőreik autóit, és újabb szavazólapokat gyártottak a népszavazáshoz. A városban szinte mindenhol katalán zászlókat látni, és még hírességek is bekapcsolódtak a vitába. Pep Guardiola, a Manchester City menedzsere például hivatalosan is kiállt a függetlenségi népszavazás mellett.

A népszavazással ennek ellenére nem mindenki ért egyet. Hivatalos katalán közvélemény-kutatások szerint a lakók 70 százaléka szeretné, ha megtartanák a voksolást, de a függetlenségről már máshogy vélekednek: 41 százalékuk támogatja, 49 százalékuk pedig ellenzi azt. Sokan, főleg a mezőgazdaságból élők például attól félnek, hogy elveszíthetik a támogatásokat, ha elszakadnak az anyaországtól.

Egyelőre nem csak azt korai megjósolni, hogy mi lesz a népszavazás következménye, hanem azt is, hogy egyáltalán meg lehet-e tartani. A spanyol kormány ugyanis korábban már azt is közölte: ha kell, attól sem riad vissza, hogy a szavazásnak otthont adó iskolákban és önkormányzati épületekben lekapcsolja az áramot. A főügyész elrendelte azt is, hogy szeptember 30-a, azaz szombat előtt ki kell üríteni és le kell pecsételni a szavazóhelyiségeket, és október elseje este kilenc óráig zárva kell őket tartani. A pecsét érintetlenségét pedig folyamatosan felügyelni kell. Az intézkedés külön kitért arra: meg kell akadályozni, hogy a helyszenek 100 méteres körzetében az utcán szavazni lehessen.

Szombaton pedig még messzebre mentek a referendum megakadályozásában: amint azt a Zoom.hu is megírta, a spanyol rendőrség elfoglalta a katalán kormány kommunikációs központját, és működésképtelenné tették azt a szoftvert, amely a 2300 szavazóhelyiség távközési kapcsolatát, az online szavazást, illetve a szavazatszámlálási adatok megosztását szolgálta volna. A spanyol kormány szombaton azt is bejelentette: a szavazásra kijelölt 2315 iskola közül 1300-at már lezártak a rendőrök.

Az állam a települések polgármestereit is igyekszik megfélemlíteni, a spanyol főügyész korábban nyomozást kezdeményezett a városvezetők ellen, és arra kérte a katalán ügyészségeket: idézzék be azokat, akik közülük biztosítják a szavazóhelyiségeket, ha pedig nem jelennek meg, akkor vegyék őket őrizetbe.

Rendőrök állomásoznak egy Barcelona kikötőjében horgonyzó civil óceánjárón, hogy zavargások esetén hamar bevethetők legyenek. David Ramos/Getty Images

Veszedelmes viszonyok

Akármi is történik vasárnap, az biztos, hogy a történtek kitörölhetetlen nyomot hagynak majd Katalónia és Spanyolország kapcsolatában. Mariano Rajoy spanyol miniszterelnöknek elviekben jogában áll érvénybe léptetni az alkotmány 155-ös cikkelyét, amely felfüggeszteni Katalónia függetlenségét, de erre kevés esély van, hiszen csak tovább növelné az amúgy is pattanásig feszült indulatokat.

Azzal persze a katalán kormány is tisztában van, hogy még ha ki is nyilvánítanák függetlenségüket, akkor nemcsak Spanyolország, hanem az Európai Unió sem ismerné el. (Igaz, Kovács Zoltán magyar kormányszóvivő egy brüsszeli sajtótájékoztatón azt hangoztatta, Magyarország tiszteletben fogja tartani a katalán emberek véleményét.)

A Külkapcsolatok Európai Tanácsa nemzetközi elemző intézet szerint a legjobb megoldás az lenne, ha jelentősen megreformálnák a spanyol alkotmányt, és belevennék azokat az elemeket, amelyeket eddig elutasítottak, például a katalán nemzet létjogosultságának elismerését. Ezzel valószínűleg sikerülne lehűteni az indulatokat, és az elszakadástól sem kellene tartani. Persze azt, hogy ez hosszú távon mennyire lenne elég, azt egyelőre megjósolni sem lehet.

Fotó: AOP.Press/Corbis via Getty Images