Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

„Tömegek járnának szívesen a Mácsai Palihoz”

„Tömegek járnának szívesen a Mácsai Palihoz”

Novemberben debütál az HBO-n és az HBO GO-n a Terápia című sorozat harmadik, befejező évada, amelynek rendezői munkálatait Enyedi Ildikó, Gigor Attila, Nagypál Orsi és Schwechtje Mihály végezte. Utóbbi két alkotóval a munka örömeiről és nehézségeiről, az együttműködésről és a jövőről beszélgettünk.

Hogy dőlt el, hogy ki melyik szálat fogja vinni?
Nagypál Orsi: Sorsoltunk.
Schwechtje Mihály: Á, nem! Gigor Attilánál adta magát, hogy amit ő írt, azt ő is rendezze meg. A többi szálnál meg az volt, hogy mindannyian megjelöltük, hogy miket szeretünk jobban, és valahogy kiadta magát.
N.O.: Igen, kijött a végén egy mátrix abból, ahogy mindenki rangsorolt, és valahogy az alapján osztódott el.

És utána mindenki magányosan csinálta a saját szálát, vagy volt valamilyen közös része a munkának?
S.M.: Ami leginkább közös volt, az a casting. Ott együtt voltunk, és a casting alatt az elején még nem tudtuk, ki melyik szálat viszi majd, ezért mindenre együtt castingoltunk. Ott előfordult, hogy olyan jelenetet rendezett az Orsi, amit később Enyedi Ildikó csinált meg.
N.O.: Igen, körbecastingoltunk. Meg az egész előkészítést együtt csináltuk: a helyszínkeresést, a látványtervezővel való együttműködést, a díszletezést.

Nagypál Orsi és Scwhechtje Mihály. Fotó: Halász Nóra

A végén mindenki megnézte a teljes sorozatot?
N.O.: Már a vágás közben volt, hogy megmutattunk egymásnak egy-egy részt kíváncsiságból, hogy vajon mit mond rá a másik, lehet-e még variálni rajta valamit. És a legvégén csináltunk egy nagy vetítést, és egy hét alatt végignéztük az összes epizódot közösen, együtt az HBO-sokkal.
S.M.: Azért is kellett szorosan együttműködni, mert nekem például van egy olyan epizódom, amiben van egy nagyon fontos momentum, és ez az Orsi szálához kapcsolódik. Ott tudunk meg András karakteréről egy nagyon fontos dolgot, amit a pénteki naphoz kapcsolódó cselekményszál során, a pszichiáter rendelőjében nem tudhatunk meg, és nyilván erről egyeztettünk. Azt nem tehetem meg, hogy ő hónapokig dolgozik valamin, és akkor én teljesen keresztbe kitalálok valami mást.

Amikor volt ez a nagy vetítés, nem volt esetleg olyan kedvencetek, amit a másik rendezett, de nektek nagyon megtetszett?
N.O.: Nagyon nehéz ez, mert érzelmileg az ember nyilván ahhoz áll a legközelebb, amit saját maga csinált, már csak azért is, mert abban vagy benne a legjobban. Meg még elég közel volt az élmény.
S.M.: Igen, annak sokkal jobban érzékeled a finomságait is, hogy a munka alatt hova sikerült eljutni a kezdetekhez képest. És nyilván ezektől boldog vagy. De az is ugyanúgy boldogság, hogy látod, milyen jól sikerült a másiké, de rangsort nem tudnék állítani.

Az eredeti szériát, az izraelit vagy az amerikait rendezésben kell-e követni? Megnéztétek-e mintának?
S.M.: Én nem néztem meg. Azt csináltam, hogy a magyar sorozatból az első két évadot végignéztem. Korábban is láttam, de nyilván más szemmel nézi az ember, amikor már tudja, hogy az egyik alkotója lesz. Az amerikaiból érdekességképpen csak egy epizódot néztem meg, és direkt úgy voltam vele, hogy nem fogom magam ezzel nyomasztani, hogy ők hogy csinálják.
N.O.: Én egyáltalán nem néztem meg az eredetit, mert nem akartam, hogy bármilyen szinten befolyásoljon. Amikor még nem is tudtam, hogy Magyarországon valaha lesz Terápia, megnéztem az amerikaiból egy-két epizódot, és engem akkor egyébként nem húzott be, de nem is tudtam, hogy ez eredetileg egy izraeli sorozat. Én az izraeli eredetit akkor láttam először, amikor már túl voltam a Terápia 2. forgatásán, mert az alatt semmit nem mertem megnézni. Akkor is csak belenéztem, de megállapítottam, hogy teljesen más, totálisan máshogy dolgoztak.

Krigler Gábor kreatív producer azt mondta, hogy ebben az évadban műfaji elemek, több krimi szál is bejön, és sötétebb tónusba akarták vinni az egész sorozatot. Ezt ti mennyire érzékeltétek, mennyire kellett követni?
S.M.: Egyértelműen érzékeltük. Ez egy szándék volt, hogy olyan műfaji elemek is megjelenjenek, amik eddig nem voltak. Eddig egy terápiának a történéseit néztük végig, ahogy a páciens az egyik lelki helyzetből átkerül a másikba, és vagy kudarcot vall a terápia, vagy sikeres. Most meg vannak benne olyan elemek, amik picit a műfaji vonalat domborítják ki. Ez nem minden szálra igaz egyébként, de vannak olyanok, amikben jelen vannak.

https://www.youtube.com/watch?v=6gKMVqjmJg4

Krigler Gábor azt is elmondta, hogy Gigor Attila olyan komoly kutatómunkát végzett, hogy felkereste Fiáth Titanilla börtönpszichológust, hogy minél hitelesebbek legyenek a börtönben játszódó epizódok. Ti végeztetek valamilyen előtanulmányt, vagy ez a pszichológushoz járás már amúgy is olyan sok filmben, sorozatban feltűnt, hogy nem volt szükség ilyesmire?
S.M.: Az én szálam, a keddi nap, a Schell Judit karakteréhez kapcsolódó az egyik magyar fejlesztésű szál. Attiláé egyébként a másik, és ő az írója is a sajátjának. Én viszont egy kész scriptet kaptam, tehát a kutatási részét Tasnádi István forgatókönyvíró végezte el. De sok mindenről beszélgettünk, ami nekem is segített, hogy több mindent megértsek. És végül is olyan helyzetekről van szó, amiket az ember ismer. Mindenkinek ismerős lesz valami, mert vagy a szomszédjával, vagy a családban valakivel hasonló dolog megtörtént már.
N.O.: Én annak idején azonnal elkezdtem terápiába járni, majdnem egy évig bent is maradtam. Nagyon hasznos volt, minden szempontból.

A Balsai Móni által alakított pszichiáter napja képileg is sokkal világosabban, tisztábban van megcsinálva. A többi szálban is operáltatok ilyesmivel?
N.O.: Igazából ez már a forgatókönyvben is így volt megírva, szóval mi csak azt követtük, amit a forgatókönyvírók kitaláltak.
S.M.: Ami újdonság az előző évadokhoz képest, hogy van egy teljesen külső helyszín, ami nagyon sok szempontból megváltoztat mindent. Ezt Gigor Attila rendezte, és egy börtönről van szó. Az én szálam Dargay András pszichológus lakásában játszódik. Neki egyébként új lakása van idén, elköltözött, és szándékosan úgy választottuk meg az évszakot is, hogy őszi-téli legyen, korábban sötétedjen, rosszabb legyen az idő. A lakása is ahhoz van hangolva, amilyen életszakaszában tart. Nemcsak az, hogy öregedett pár évet, hanem az is benne van, hogy éppen milyen lelkiállapotban van. Kicsit komorabb az egész.

Nagypál Orsi. Fotó: Halász Nóra

Orsi, te más sorozatokban is részt veszel, de azok inkább komikusak. Van különbség, vagy igazából csak a forma számít?
N.O.: Másból adódik inkább a különbség szerintem. Például hogy ez egy olyan forgatás, ahol az idő kilencven százalékát egy műteremben töltjük, egy helyszínen, nagyon kevés mozgással – ez inkább meghatározója számomra a munka stílusának, mint bármi más.

És ez mennyire jelent kötöttséget? Ki lehet azért így is bontakozni?
N.O.: Igazából óriási kötöttség, hogy beszélő fejek vannak, mert egy csomó filmnyelvi eszközt nem tudunk használni. Nem tudunk például egy nagyívű kameramozgással egy érzelmi állapotot aláhúzni. De azért így is igyekeztünk, és meg is történt jó pár esetben, hogy azért azon a nagyon kicsi helyen is lett egy-két olyan mozzanat, amit képileg is próbáltunk izgalmasabban megfogalmazni.

Apropó érzelmek: mennyire hagytátok improvizálni a színészeket, főleg a káromkodós részeknél, érzelmi kitöréseknél?
N.O.: Igyekeztünk minden epizódot lepróbálni a színészekkel, és ez volt az utolsó lehetőség szövegmódosításra. Azután már nem tértünk el soha többet a szövegtől. De ehhez tudni kell, hogy például a pénteki szálnál Mácsai Pállal nagyon komolyan végigmentünk a teljes szövegen, és jó pár javaslatot tettünk módosításra, amit hol át tudtunk nyomni az írókon, hol nem. De az a lényeg, hogy a forgatást egy nagyon komoly munka előzte még meg ebből a szempontból, ami a szöveget érinti.

Schwechtje Mihály. Fotó: Halász Nóra

Mihály, te komoly kisfilmes múlttal rendelkezel. Ez a forma mennyire rokon a sorozattal?
S.M.: Az, hogy valaminek mi a hossza, nem feltétlenül befolyásolja a lényeget. Attól az még ugyanúgy filmrendezés, jelenetek vannak, és ezekből épül fel egy történet. Szóval igazából olyan nagyon nagy különbséget nem látok. Ami nagyon más, hogy itt a Terápiánál igen komoly formai korlátok vannak. Egy picit át kell az embernek arról állítania az agyát, hogy mondjuk képek egymásutánjával, montázzsal vagy vizuális ötletekkel mesél történetet, arra, hogy nagyon erősen színészközpontú a helyzet. A munka legeslegnagyobb része itt az, hogy kézen kell fogni egy színészt, és valahogyan segíteni őt abban, hogy minél inkább átalakuljon azzá az emberré, akit játszik. Ez a munka legnagyobb része, és persze a másik része meg az, hogy azokkal a korlátokkal, hogy csak tág képet és közelit tudok váltogatni, kell tudnom történetet mesélni.
N.O.: Cserébe meg az a jó oldala ennek, hogy ennyire súlyosan a színészi munkára koncentrálni nagyon ritkán van egyébként lehetőség, mert elviszi a figyelmed meg az időd jelentős részét, hogy az összes többi más dologra figyelj. És az, hogy itt gyakorlatilag egy 23-24 perces epizódból 20 perc az maga az ülés, és csak annyi a mozgás, hogy a színész előredől – emiatt olyan, mintha mikroszkóp alatt néznénk a színészek munkáját. És ez is izgalmas.

Már elég rég befejeződött a forgatás. Azóta miket csináltatok?
S.M.: Most pont ugyanazt csináljuk.
N.O.: Én ezt a munkát már több mint egy éve, tavasszal fejeztem be. Azóta leforgattam nyolcvanvalahány napot a Tóth János című sorozatban mint vezető rendező az MTVA-nak, és éppen most fejeztem be az első nagyjátékfilmem, a Nyitva forgatását, tegnapelőtt (az interjú augusztus 31-én készült – VJ).
S.M.: Én is nagyjátékfilmet, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) címűt rendeztem közvetlenül azután, hogy befejeztük a Terápiát, egyből, körülbelül egy hónapra rá.

Ez segített? Rávezetés volt?
S.M.: Segített, persze. Megváltoznak az ember elvárásai is a színészekkel szemben. Tényleg annyira kemény és intenzív munka van itt, és annyira pici rezdülésekre is koncentrálunk folyamatosan, hogy hirtelen nagyon máshogy kezdjük el nézni a színészeket. Nekem most a filmem a vágás végén jár, és a jövő héten kezdek egy kisjátékfilmet.

https://www.youtube.com/watch?v=aQ5hX54Oi0o

Nálunk még mindig stigmának számít, ha valaki pszichológushoz jár. Szerintetek ezen javít ez a sorozat? Egyáltalán feladata az ilyesféle küldetés?
S.M.: Nagyképűség lenne azt állítani, hogy ettől biztosan meg fog változni a dolog megítélése, de remélem, hogy a nézők elgondolkoznak azon, hogy ha egy olyan ember ül velük szemben, aki egy csomó mindent tud az általános emberi működésről, és emiatt kényszerítve vannak arra, hogy átgondolják a dolgaikat, az igenis tud segíteni. És még az is lehet, hogy ez arra sarkall valakit, hogy maga is elmenjen. De óriási váltás valószínűleg nem lesz, nem fognak tömegek rohanni a pszichológusokhoz.
N.O.: Az biztos, hogy tömegek járnának szívesen a Mácsai Palihoz.

 

A Terápia harmadik, záró évada novemberben debütál az HBO-n és az HBO GO-n, a korábbi évadok pedig bármikor visszanézhetőek az HBO online videótárában. A Terápia forgatókönyvíróival készült interjúnk itt olvasható.