Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Csúcsot dönthet idén a lehallgatások és megfigyelések száma

Csúcsot dönthet idén a lehallgatások és megfigyelések száma

Naponta átlagosan több mint három titkos információgyűjtést, vagyis titkosszolgálati eszközökkel végrehajtott megfigyelést, lehallgatást engedélyezett idén Trócsányi László igazságügyi miniszter – ez derült ki abból a válaszból, amit Völner Pál államtitkár adott az LMP-s Demeter Márta írásbeli kérdésére.

Száz megfigyelést, ezeret!

Az ellenzéki politikus arra volt kíváncsi, hogy 2014 júniusa, a harmadik Orbán-kormány hivatalba lépése óta hány titkos információgyűjtést engedélyezett Trócsányi miniszter. A válaszként küldött adatsorokból az látszik, hogy évről-évre nőtt a miniszteri engedéllyel végrehajtott ilyen akciók száma. (Ez a lista nem tartalmazza a bírói engedéllyel végzett megfigyelések számát.)

  • 2014. június-december – 589
  • 2015 – 1038
  • 2016 – 1151
  • 2017. szeptember 19-ig – 845

Ha az idei trend folytatódik, év végére akár csúcsot is dönthet a Trócsányi által kiadott engedélyek száma.

Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely

Nagy Testvér törvény jegelve

Vélhetően még több titkos információgyűjtésre adhatna alapot a nemzetbiztonsági törvény egyelőre csak tervezett módosítása, amit augusztusban tett közzé honlapján a Belügyminisztérium, ám úgy tűnik, jegelik és átdolgozzák a szöveget, mert azóta sem nyújtotta be a kormány a Parlamentnek.

Az eredeti javaslatcsomag érdekessége, hogy lényegében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának egy 2016-os, magyar vonatkozású ítélete indokolta a szabályok módosítását. A bíróság a jogerőre emelkedett ítéletében kimondta, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezményébe ütköznek a hatályos nemzetbiztonsági törvény titkos információgyűjtéssel kapcsolatos egyes rendelkezései. A Szabó és Vissy kontra Magyarország ügy lényege, hogy

az Eötvös Károly Intézet két volt munkatársa azért fordult a strasbourgi bírósághoz, mert a TEK csupán miniszteri engedély alapján, bírói jóváhagyás nélkül folytatott titkos megfigyelést.

Az egyelőre jegelt módosító csomag újdonsága, hogy újságírót, parlamenti képviselőt és egyházi személyt a jövőben csak a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) jóváhagyásával figyelhetnének meg, hallgathatnának le.

Csakhogy a tervezet ugyan előírja a Péterfalvy Attila vezette NAIH előzetes tájékoztatását, ám ez nem jelenti azt, hogy a titkosszolgálatok nem kezdhetik meg közben a titkos információszerzést. A tervezet szerint ugyanis a megfigyelésről szóló döntést követő 48 órában kell csak a miniszternek jeleznie ezt a NAIH-nak, aminek 72 órája van a határozata meghozatalára. Vagyis, ha Péterfalvyék elutasító döntést is hoznak, addigra akár már 5 napja megfigyeltek valakit – ez esetben csak utólag áll le a megfigyelés, az addigi adatokat pedig törölteti a NAIH.

A civilek ellen is jó lesz?

Az egyébként, hogy kiről gyűjthet a titkosszolgálat adatokat, továbbra is meglehetősen tágan értelmezhető lenne. A törvény szövege szerint a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést olyan személlyel vagy személyi körrel szemben lehetne alkalmazni, “akivel kapcsolatosan adat merült fel arra nézve, hogy nemzetbiztonsági érdeket sértő tevékenységet folytat vagy tervez folytatni”. Sőt, azt is megfigyelhetnék, aki ilyen személlyel csupán kapcsolatban áll. Ilyen homályos, gumiszabály alapján akár azon közéleti aktivisták, civil szervezetek ellen is ilyen titkos hatósági eszközökkel léphetne fel a hatalom, mint például a kormánypárti politikusok által az utóbbi időben az utcai zavargások víziójával összefüggésbe hozott Gulyás Márton, Schilling Árpád vagy Vágó Gábor. Ide tartozik, hogy az említett három embert „nemzetbiztonsági fenyegetésként” azonosító Fidesz-alelnök, Németh Szilárd korábban állítása szerint tett kísérletet arra, hogy megfigyeltessen a titkosszolgálatokkal civil szervezeteket, mint például az Eötvös Károly Intézetet és a TASZ-t, akiket a „Soros-hálózat” tagjaiként azonosított. Utóbb kénytelen volt elismerni, hogy állításával ellentétben nem utasította erre a titkosszolgálatokat – igaz, ezt ő jogszerűen meg sem tehette volna.