Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

„Hasonlókat nézünk, hasonlókat gondolunk, barátként dolgozunk együtt”

„Hasonlókat nézünk, hasonlókat gondolunk, barátként dolgozunk együtt”

Novemberben debütál az HBO-n és az HBO GO-n a Terápia című sorozat harmadik évada, amelynek forgatókönyvét ezúttal is Tasnádi István, Baráthy György, Gigor Attila és Jeli Viktória írta, akikhez új arcként Székely Csaba csatlakozott. Az írók közül kettővel beszélgettünk, az eredeti szériáról, lezárásról, közös munkáról és a jövőről.

Véletlenül alakult úgy, hogy nálunk is három évad után fejeződik be a sorozat, akárcsak az amerikai Terápia?
Tasnádi István: Nem tudom, náluk miért három évados volt. Ráadásul náluk nem is volt öt epizód egy héten, csak négy: hétvégén kettő-kettő. Szóval ez nálunk újítás volt a formátumban, hogy ötöt csináltunk, öt napra lebontva. Nálunk azért alakult így, mert úgy éreztük, hogy ebben ennyi van. Ha konzekvensen végigkövetjük a pszichológus, Dargay történetét, onnantól kezdve, hogy felvesszük őt egy válsághelyzetben, amikor kérdőre vonja saját magát, a saját elkötelezettségét a szakmája iránt, illetve a szakmai hitelességében is elkezd kételkedni, s erre kapunk mindenféle választ, magánéleti szinten is lekövetjük a válásán keresztül az elvált apaként való létezésébe, alkalmi párkapcsolatok keresésébe, akkor a kezdeti kérdésre egy ilyen ív után tudunk válaszolni. Ezután már önismétlés lenne, vagy félő lenne, hogy elunjuk a vergődését. Úgy voltunk vele, hogy ebben az évadban még érdekesen tudjuk ezt továbbvinni és lezárni.

https://www.youtube.com/watch?v=aQ5hX54Oi0o

Akkor ebben művészileg nem volt már több?
Baráthy György: Biztos fel lehetne támasztani egy spin offal, hogy valaki más átveszi, mármint egy másik pszichológus. Azt hiszem, az amerikai formátumnál is volt sokáig egy olyan terv, hogy a sorozatban megismert női pszichológus kap majd egy saját sorozatot. Új eseteket ki lehetne még találni, de Dargay története szépen lekerekedik. Egyébként azt hiszem, az amerikai azért ért véget, mert a színész, Gabriel Byrne már nem bírta tovább. Szóval Mácsai Pál nagyon jól bírja, mert az izraeli színész is már egy évad után kikészült, de végül sikerült leforgatni vele a második évadot.

Mennyire kell igazodni az eredetihez?
T.I.: Úgy kezdődik minden egyes évad, hogy megnézzük az előképeket. Ez most a heti négy epizódot jelentette az amerikainál. Tehát tudtuk, hogy nekünk eleve ki kell találnunk még egy szálat pluszban az ötödik napra. Utána pedig a négyből megnéztük, hogy mi az, ami itt is érvényes lehet, mi az, ami minket ebben a társadalmi közegben pont most érdekelhet, mi az, amiről úgy érezzük picit, hogy volt már, vagy valaminek a leágazása, mármint egy korábbi évadban látható történetnek, szóval inkább valami frisset csinálnánk. A munka első pár hete, hónapja az, hogy eldöntjük, mi maradjon, mi menjen. A harmadik évad esetében úgy döntöttünk, hogy két napra valami teljesen újat írunk, egy szálat radikálisan átdolgozunk, és két nap elég érdekes ahhoz, hogy egy-egy erős adaptáció szülessen belőle.

Tasnádi István. Fotó: Halász Nóra

Tehát abszolút a forgatókönyvírók megítélésére van bízva?
T.I.: Abszolút.
B.Gy.: Azért azt még hozzátenném, hogy ritkán találkozik az ember olyan anyaggal, amiért maga is rajong, és mi amikor bekerültünk ebbe, egyszerűen imádtuk. És az alapvetés volt, hogy ami nagyon jól működik, azt ne szedjük szét. Bizonyos dolgok ezért maradtak az eredetiből.
T.I.: Meg azért személyes indíttatás is van. Mi Gyurival kezdettől fogva benne vagyunk, és mind a három évadban részt vettünk, tehát ennek az iskolaéveit is kijártuk. Ezért bennem már volt egy olyan igény, hogy most hadd csináljak egyet nulláról. Nyilván aki most jött, például Székely Csaba erdélyi drámaíró most volt először, annál más a helyzet. Őt kifejezetten azért kértük fel, mert van egy erdélyi szál, és elképesztően jót írt hozzá, de neki ez az egész világ teljesen új volt, neki az is komoly kihívást jelentett, hogy ezt adaptálja. Az amerikaiban egy indiai öregember csöppent az Államokba. Ott is megvolt a kulturális szakadék, és az, hogy nem tud akklimatizálódni, és konfliktusa van az új családdal, a fia családjával, de ez nálunk nagyon más lett.

https://www.youtube.com/watch?v=bsLql8DwWFQ

A forgatókönyvíróknál ez mennyire volt önálló vagy közös munka? Például az mit jelent a gyakorlatban, hogy István a vezető forgatókönyvíró?
T.I.: Az elején én voltam, de aztán Gigor Attila lett, mert közben elkezdődött az Aranyélet harmadik évadának a fejlesztése, és azt is én csináltam. Ez úgy történik, hogy sokáig ez egy közös gondolkodás, és utána is az van, hogy először szinopszisokat írunk minden egyes epizódhoz, és azokat közösen átbeszéljük. Tehát már szinopszis szinten is meghallgatjuk a többiek véleményét. Majd amikor elkészülnek az egyes draftok, az egyes epizódok, akkor találkozunk, és közösen elolvassuk. Ott is mindenkinek teljesen egyenrangú a véleménye. Nyilván a döntő szót általában Krigler Gábor, az HBO kreatív producere mondja ki, de ő is figyel arra, hogy ha csak neki tetszik valami (szokott ilyen lenni), akkor azért azt el tudja engedni. Írói szinten nagyon érzékeny és meglepően jól működő demokratikus folyamat ez. Mindenki otthon ír, egyedül, tehát minden egyes epizódot egyedül írunk meg, viszont mindig meghallgatjuk a másik véleményét, össze is olvassuk, meghallgatjuk, milyen kimondva, ami nagyon fontos fázis. Utána az átírásokat is egy ideig közösen átolvassuk, és akkor a végén van az, hogy Krigler meg a vezető író olvassa össze az egészet, hogy ne legyen ellentmondás, meg stilárisan is, ahol kell, belenyúl, és csinál egy végső változatot. Abban már az írók nincsenek benne, de egészen addig közös.

István, az mennyire számított, hogy Jeli Viktóriával te más munkákban is alkotótárs vagy? Szorosabb lett ettől a közös munka, vagy nem számított?
T.I.: Annyiban igen, hogy tudtam, hogy remekül ír meg jól gondolkozik, de Gyurival is dolgoztak együtt a Társas Játékban, azóta is jó barátok. Mi nagyon hasonlókat nézünk, hasonlókat gondolunk, és így könnyű volt dolgozni, őszinte kritikát mondani, mert nemcsak szakmai, hanem baráti kapcsolat is összefűz minket. Az volt érdekes, amikor az első évadban Vikivel írtuk a párterápiás szálat. Az elején én írtam, aztán ő – ott azért össze kellett dolgozni.

Ahhoz hasonlóan, ahogy Székely Csabát külön az erdélyi ízek miatt hívtátok, volt más szálnál is kutatómunka? Gondolok itt például a Zsolt nevű karakterhez kapcsolódó részekre, ahol a börtönközeg miatt egészen speciális a nyelvezet, alig érteni.
T.I.: Hát azt mi sem értettük (nevet). Ott például Fiáth Titanilla segített. Azt a szálat Gigor Attila írta, és ő nagyon sokat készült. Van ugye a Börtönkönyv, amit én is olvastam, de csak abból még nem lehetett volna megcsinálni. Szóval Titanilla lett a szakértője ennek a szálnak. Attila ezt nagyon komolyan lekutatta, bejárt a börtönbe, beszélt emberekkel. Az elején volt is belőle probléma, hogy annyi szlenget használt, hogy már a második mondatnál meg kellett kérdeznünk, hogy mit is jelent ez és ez a szó vagy kifejezés. Ezért vissza kellett úgy tisztítani a szövegét, hogy földi halandó számára is befogadható legyen.

https://www.youtube.com/watch?v=sbiKeWdGtbo

B.Gy.: Azt még hozzá kell tennem, hogy minden ülésen volt velünk egy pszichológus is, aki állandó szakértője a sorozatnak. Ő gyakorlatilag egy hatodik ember volt ebben a történetben. Az utolsó két évben ez ugyanaz az ember volt: dr. Ferenczi Andrea.
T.I.: Ő elsősorban Dargaynak a hozzáállását, módszereit vagy konkrétan a mondatait vizsgálta – és adott esetben kritizálta, vagy adott esetleg más ötletet arra, hogy ezt így most ne direktben kérdezze, hanem csak vezesse rá a klienst. Nagyon sokat segített, hogy hitelesek legyünk szakmai szempontból.

Baráthy György. Fotó: Halász Nóra

Magyarországon még mindig stigma, ha valaki pszichológushoz jár. Szerintetek változtatott ezen a sorozat, vagy feladata-e egyáltalán, van-e ilyen célotok?
T.I.: Nem tudom, szoktunk erről beszélgetni. Gyuri szerint segített.
B.Gy.: Én úgy tudom, én azt a feedbacket kaptam, hogy kicsit menőbb dolog lett. És hogy a pszichológusok is nagyrészt szeretik, és ha kritikusan is illetik, nagyon örülnek neki, mert így előkerült egy csomó téma. Részleteiben lehet, hogy a drámai műfaj miatt nem pontos, de összességében én jókat hallottam vissza.

Elég rég, tavaly év elején lezárult már ez a munka. Azóta miken dolgoztok?
T.I.: Én az Aranyéleten. Ahogy már említettem, azóta megírtuk az Aranyélet harmadik évadát. Ezenkívül színházban is dolgozom.
B.Gy.: Én az HBO-nál csinálok egy sorozatot, ami valamikor egyszer talán megvalósul.
T.I.: Gyuri saját ötletéből készül, teljesen eredeti formátum lesz – reméljük, lesz.