Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Csillámtetkók és faültetés Gazdagréten

Csillámtetkók és faültetés Gazdagréten

„Németh Kristóf egy bájgúnár.” A félreértések elkerülése végett egy hölgy minősíti így Kristófot (aki a sorozatban is Kristóf volt), igaz, a barátnőjével előbb összevitatkoznak azon, hogy Kertész Géza volt-e a neve. Egyébként igen, csak egy másik sorozatban, a Barátok köztben. Mi most a Szomszédok című teleregény 30. születésnapi buliján vagyunk, Gazdagréten. Tetszik a geg: a buli tulajdonképpen nem a lakótelepen, hanem mellette, a luxusházas övezet aljában van.

Csaba tanár úr, Fruzsi, Kristóf, Vica cica, Csók százados. Fotó: Halász Nóra

De hát a sorozat is ilyen volt: az ország legdrágább lakótelepén játszódott, és a színészek annyi pénzt kaptak a szereplésért, hogy azon még Mészáros Lőrinc is elpirulna.

Magáról a telepről egyébként egy József Attila-díjas költő azt mondta nekem egyszer pár megállóval feljebb: „Öröm, hogy itt, e hegyek ölelésében megbúvó ékszerdobozban lakhatom”. Azóta sem értem a hegyek ölelését, mert azok nem itt, hanem följebb vannak, az is lehet, lehet, hogy ez magyarázza, nekem miért nincsen még József Attila-díjam.

Az igazi rajongó egyenpólóban feszít. Fotó: Halász Nóra

„Na, egy csillámtetkót még nyomjunk, aztán húzzunk a vérbe!” – mondja egy melegítős asszony, melegítős férjének és melegítős gyerekeinek. Való igaz, nincs nagyon miért maradni, a rendezvény olyan, mint a sorozat volt: kicsit unalmas és mesterkélt, de a miénk. Ez nem egy Beatles-koncert, a lányok nem sikítoznak, talán azért sem, mert már többnyire nagymamák.

Nincsen túláradó lelkesedés, a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, hogy lehet szelfizni Vágási Ferivel (Nemcsák Károllyal), meg a többiekkel.

Lángossszag terjeng, látszik, hogy itt is sínen van a NER, mert van kisvasút is. Meg véradás, kézműves sátor, szépségsarok, csak mindegyiknek viccesnek szánt a neve, mint például Gábor Gábor szalon.

A szinkronsátorban új hangokon szólalhattak meg a sorozat szereplői. Fotó: Halász Nóra

Szinkronsátor is van, kipróbálom: Bőhm bácsit kell magyarról magyarra szinkronizálni. A háttérben az Edda Művek üvölt felvételről, nem tudom egyszerre nézni a képernyőt és a papírt, de azt mondják, egész jól sikerült felmondani a szöveget. Mi mást mondhatnának?

„Hogy megnőtt a Fruzsi haja!” (Pregitzer Fruzsina, a sorozatban ő volt a szivarozó fodrásznő.) – kiált fel egy újabb nyugdíjas, nem lehet vitatkozni vele, mert tényleg megnőtt az elmúlt húsz évben.

Frajt Edit zilált frizurával. Fotó: Halász Nóra

A rendezvényt eredetileg tavasszal tartották volna meg, aztán beszállt az újbudai önkormányzat és Simicskó István harcművész, a kerület Fideszes országgyűlési képviselője, honvédelmi miniszter is, úgyhogy őszre tették. Jó érzékkel, hamarosan választások lesznek, nem árt egy kicsit jópofizni a néppel.

Voltak beszédek is, ezeket átaludta a néhány száz fős nézősereg, köztük én is. Ezután a miniszter és a színészek elültettek egy fát, de persze nem csak úgy l’art pour l’art, a faültetés ugyanis a nagy, 11. kerületi fásítási akció része.

Ritkán látni politikust kétkezi munka közben. Fotó: Halász Nóra

Eddig még hiányzott az életemből, most végre sikerül megnéznem, hogyan is megy egy ilyen öltöny-nyakkendős faültetés. Hát úgy, hogy nagyon át van verve a nép, de ezt senki nem bánja. A fa ugyanis már el van ültetve, jönnek az urak-elvtársak, lapátolnak kicsit, éppen annyit, hogy ne verejtékezzék össze az Armani inget, majd a kirendelt melósok befejezik a munkát, amit egyébként ők kezdtek el. Nincs mit tenni, mi, magyarok szeretjük, ha a szemünk láttára csapnak be bennünket.

Beállok a sorba és én is fotózkodom egyet Vágási Ferivel, a drága rajongók úgy fényképeznek, mintha én lennék Bőhm bácsi. Feri egyébként magas!

“Én az emberi kapcsolatokat jobban szeretem.” Fotó: Halász Nóra

Az általa megformált Nemcsák Károly szerint a Szomszédok közösségépítő dolog lett. A művész azt is hozzáteszi, hogy a fiatalok vágynak a közösségre. Szorosan mögötte Paulo Coelho állhat, de nem sikerül elcsípni.

A sorozat Ferije magához ragadja a szót: „Nem vagyok nagyon internetes. Én az emberi kapcsolatokat jobban szeretem. Konzervatív, maródi típusú ember vagyok.” Először maradit írok fel a jegyzetfüzetbe, később azonban javítom.

A József Attila Színház igazgatója szerint a sorozat titka, hogy minden embert megszólított. És az egyik nagy erénye, hogy minden szerepet – még a legkisebbet is – színész játszott.

Gazdagrét tortája. Fotó: Halász Nóra

Elérkezünk az esemény egyik újabb csúcspontjához, a miniszter úr és a művészek tortát osztanak a népnek, amely persze hálás ezért. A sütemény olyan, mint a sorozat volt: sziruposan édes és fojtós. De legalább ingyen van.