Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Egy doboz cigi miatt 392 napig volt előzetesben egy 15 éves roma fiú

Egy doboz cigi miatt 392 napig volt előzetesben egy 15 éves roma fiú

Egy miskolci középiskolában tanuló tizenöt éves roma fiú (N. G. M.) 392 napig volt előzetes letartóztatásban, mert egy iskolatársa szerint – két másik fiúval – elvettek tőle egy doboz cigarettát. N. G. M.-et csoportos rablás miatt egy év három hónapra ítélték. Ügye négy éve vár az elhúzódó bírósági eljárásokra amúgy rendkívül érzékenyen reagáló és az uniós tagállamokat az igazságszolgáltatás lassúsága miatt rendszerint igen szigorúan büntető strasbourgi bírák döntésére.

A történet 2011 szeptemberében kezdődött, amikor a sértett az iskolai tanévnyitó napján feljelentette O. R.-t és társait, mert az iskolaudvaron erőszakkal elvettek tőle egy doboz cigarettát. A sértett ugyanazon a napon, az állítólagos támadás előtt egy közlekedési bérleteket árusító irodában kivett a fiókból 275 ezer forint készpénzt. A tulajdonos elkapta és hívta a rendőrséget. A fiú azzal védekezett, hogy O. R. és barátai rendszeresen bántalmazzák, és pénzt követelnek tőle.

A kihallgatást végző rendőr a számítógépes nyilvántartásban utánanézett O. R. előéletének, és azt találta, hogy korábban garázdaság bűntette miatt indult már ellene és több társa ellen eljárás – köztük N. G. M. és az ügyben másodrendű vádlottá váló K. A. ellen is.

Annak ellenére, hogy a sértett kihallgatásakor csak O. R.-t nevezte meg, és a többiekről nem adott személyleírást, kinyomtatta a két fiú fényképét, és a nevüket elárulva megkérdezte a feljelentőtől, ők voltak-e O. R. társai. A sértett erre igennel felelt.

Ekkor kezdődött N. G. M. kálváriája. Meggyanúsították csoportos rablásban való részvétellel.

A fiú az eljárás mindvégig tagadta bűnösségét. Többször kijelentette: nem ismeri a sértettet, ráadásul nem is dohányzik. Beszélt arról is, hogy O. R. és közte már hónapokkal korábban megromlott a viszony, már csak ezért sem vehetett részt a rablásban.

Mindez nem hatotta meg a Miskolci Városi Bíróság nyomozási bíróját, aki elrendelte N. G- M. az előzetes letartóztatást, majd később még három alkalommal meg is hosszabbította azt. A legsúlyosabb kényszerintézkedés elrendelésekor nem számított, hogy N. G. M.-nek rendezett volt a családi háttere, szoros szülői kontroll alatt állt, rendszeresen járt iskolába és tanulmányaiban is motivált volt.

Egy év három hónap egy kakaós csigáért

A Kecskeméti Járásbíróság egy év három hónap fiatalkorúak fogházára és két év közügyektől eltiltásra ítélt 2016 júniusában egy roma fiút, akit egy kakaós csiga miatt állítottak a bíróság elé. Az esetről és a fiú mélyszegénységben élő, nehéz helyzetben lévő családjáról a Magyar Narancsban jelent meg riport.

 

A bíróság az előzetes letartóztatást elrendelő végzésében – a személyi körülmények vizsgálatának teljes mellőzésével – kifejtette, hogy a gyanúsított terhére rótt bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlya már önmagában is megalapozza a szökés, elrejtőzés veszélyének megállapítását. Ráadásul a bíróság – törvényben sehol nem szabályozott módon – több esetben is utalt arra, hogy N. G. M. tagadta a bűncselekmény elkövetését, ami viszont nem lehet alap sem a kényszerintézkedés elrendelésére, sem annak fenntartására.

N. G. M. előzetes letartóztatása 2011. november 10-től 2012. december 6-ig, vagyis 392 napig tartott. A kényszerintézkedés megszüntetéséről a Miskolci Törvényszék határozott. Az alapügyben viszont a Miskolci Járásbíróság 2013. április 25-én hozott ítéletével bűnösnek mondta ki N. G. M. harmadrendű vádlottat csoportos rablás bűntettében, és ezért őt egy év három havi fiatalkorúak fogházára és egy évi közügyektől eltiltásra ítélte.

 

Az ügyben Sánta Szabolcs Miklós, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvédje 2013. június 4-én fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB). A kérelem szerint

N. G. M. előzetes letartóztatását a magyar bíróságok alaptalanul rendelték el és tartották fenn indokolatlanul hosszú ideig,

amivel Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezmény (Egyezmény) 5. Cikkének 1. és 3. pontját, vagyis a kérelmező szabadsághoz való jogát, továbbá ezzel összefüggésben az Egyezmény 13. Cikkében szabályozott hatékony jogorvoslathoz való jogát. Az ügyvéd szerint az előzetes letartóztatás alaptalan elrendelésére és meghosszabbítására a kérelmező roma származása miatt került sor, ezért Magyarország az Egyezmény 14. Cikkét, azaz a megkülönböztetés tilalmát is megsértette.

Sánta Szabolcs Miklós a Zoom.hu érdeklődésére elmondta, hogy az ügyben eddig semmi nem történt.

– Nem tudom, mikorra várható ítélet, de nagyon remélem, hogy nem kell újabb négy évet várni rá – tette hozzá az ügyvéd. Arra a kérdésre, hogy szerinte mi motiválhatta az eljáró bírókat és hatóságokat a konkrét eljárásban, azt válaszolta: – Ez ügyben nem találgatnék. Nyilván közrejátszott az egész ügyben minden, a magyar igazságszolgáltatással kapcsolatban felmerülő anomália, mint például a 97%-os váderedményesség – hangoztatta a TASZ jogásza.

Érthető, hogy az ügyvéd az EJEB ítélete előtt nem kívánt keményebben fogalmazni. Mint ahogy hasonló megfontolásból nem tettek panaszt a Miskolci Városi Bíróságnál (azóta Miskolci Járásbíróság) ügyfele roma származása miatti hátrányos megkülönböztetés miatt sem. „Ennek észrevételezésére az előzetes letartóztatás elrendelése, illetve meghosszabbítása miatti határozatok elleni jogorvoslat során nem volt lehetőség, hiszen egy szabadságától megfosztott személy nem akarhatja magára haragítani a rasszizmus vádjával a szabadságáról döntő személyt” – tartalmazza a strasbourgi bíróságnak címzett kérelem.

A TASZ tapasztalata szerint a jogalkalmazó, úgymint a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok,

rendszerszinten hátrányos megkülönböztetésben részesítik a romákat

Az EJEB gyakorlata szerint hátrányos megkülönböztetés akkor valósul meg, ha egy személy az összehasonlítható helyzetben lévő személyekhez képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, aminek nincs ésszerű, objektív indoka. A kérelem szerint „az indokolatlan alapjogsérelem a bíróság részéről eljárt személyek romákkal szembeni előítéletességével, a romákkal szembeni szigorúbb, bevett jogalkalmazási gyakorlatával magyarázható”.
Arról nem szólva, hogy az EJEB külön is odafigyel a kiskorúakkal szembeni eljárásra. A Nart kontra Törökország ügyben (20817/04, 31.§) például megállapította, hogy a kiskorúak előzetes letartóztatására csak végső esetben kerülhet sor és annak a lehető legrövidebb ideig szabad tartania.

 

A romákat súlyosabb büntetésekre ítélik

Magyarországon a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés az egyik legsúlyosabb emberi jogi probléma. A Magyar Helsinki Bizottság (MHB) 2000–2001-ben folytatott börtönkutatásában az 549 elítélt közül 179 (32,6%), míg az MHB 2003-as, előzetes letartóztatottak körében végzett felmérésében a 497 megkérdezett letartóztatott 24,4 %-a vallotta magát romának.
A MHB és a Miskolci Jogi Kar 2000-es bírósági aktakutatása, bár nem volt reprezentatív, néhány olyan megállapításra jutott, amely a romák büntetőeljárásbeli hátrányos megkülönböztetésére vezette vissza a börtönrendszeren belüli felülreprezentáltságukat. A kutatás főbb megállapításai: a roma gyanúsítottak 50%-át, a nem roma gyanúsítottak 40,8%-át helyezték előzetes letartóztatásba; a roma terheltek átlagosan 385 napot, a nem roma terheltek 232 napot töltöttek előzetes letartóztatásban; a roma elítélteknél 185 nappal, a rablásért elítélteknél 343 nappal volt hosszabb a kiszabott szabadságvesztés büntetés, mint a nem roma elítélteknél.
Hasonló következtetésekre jutott Githu Muigai, az ENSZ rasszizmus elleni különmegbízottja, aki a 2011-es, Magyarországról készült jelentésében megállapította: különösen aggasztó, hogy a romákkal szembeni rasszizmus megjelenik a rendőrség és a bíróság, különösen a büntető bíróságok gyakorlatában, ami például abban nyilvánul meg, hogy a romákat súlyosabb büntetésekre ítélik, mint a nem romákat.
Kerezsi Klára, Gosztonyi Márton és Polák Attila „A roma és nem roma együttélés konfliktusai, kriminális vonatkozásai” című, a Belügyi Szemle 2014/7-8. számában publikált tanulmányukban 513 település statisztikáját elemezték. Kiderült, hogy az ismertté vált bűncselekmények 56 százalékát olyan településeken követték el, ahol a roma népesség aránya nem éri el az egy százalékot, és 93 százalékát olyan településen, ahol a romák aránya nincs öt százalék. A szerzők nehezményezték, hogy a szigorú adatvédelmi szabályok miatt alig lehet elemezni a romák és a bűnözés viszonyát, hiszen a kisebbséghez tartozás szenzitív adatnak számít. Ezzel szerintük „a fürdővízzel együtt kiöntöttük a gyereket is”, hiszen így azt sem lehet vizsgálni, van-e diszkrimináció az igazságszolgáltatásban.