Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Egy felcsúti napom Mészáros Lőrinc nélkül

Egy felcsúti napom Mészáros Lőrinc nélkül

A szebbik ingemet vettem fel, mégiscsak benne volt a pakliban, hogy a NER egyik csúcseseménye, a ’Csúti Vigasság olyan esemény lesz, mint a Szigeten a VIP-részleg, ahol az új arisztokrácia bulikázott közbeszerzett mosollyal. A felcsúti Tamássy-Margalit kúria parkja ehhez jó helyszínnek tűnik, azonban végül inkább a kocsiban hagyom a sétapálcámat, meg a panamakalapot, mert mint gyorsan kiderül, hiába Mészáros Lőrinc bulija, ez bizony mégiscsak egy falusi búcsú.

A felháborodás redőit simítgatom a ruhámon, és még a nyalókaárusig sem érünk el, amikor két stílusosan öltözött (!) fiatalember lép oda hozzánk: „Segíthetünk?” „Nem, köszönjük.” „Honnan jöttek?” Megmondjuk, ők azonban csak egy-egy nevet motyognak, miközben bemutatkozunk egymásnak. „Megtudhatom, önök mely szervezet képviseletében vannak jelen?” – kérdezem NER-esen felvont szemöldökkel. „Ó, mi csak segítjük a rendezvény lebonyolítását” – válaszolják, majd telefonálni kezdenek.

Lovak és szelektív hulladékgyűjtés: „Ha ön nem kezdi el, mi hiába folytatnánk” Fotó: Veres Viktor

Erős entrée – mondaná szomszédom, Ernő bácsi, bár ő tánc- és illemtanórákból tartotta el magát a világháború előtt, és mint ilyen, úriember. Örülünk a NER kitüntetett figyelmének, de kicsit feszélyez bennünket, hogy minden lépésünket számontartják. Lovas fogat érkezik egy székelykapun keresztül, a levegőben pörköltillat száll, a tér szélén bűnmegelőzési sátor, a rendőrség kitelepülése.

Érthetetlen módon azonban ide a kutya sem megy, mert a ’csútiak pont, hogy nem megelőzni akarják a bűnt. És ez leginkább úgynevezett férj státuszú férfiakra igaz, mert ők inkább innának még stikában egy sört.

Panama kalappal. No meg sör, sör és sör… Fotó: Veres Viktor

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter februárban egy kormányinfón coming outolt: bejelentette, hogy még életében nem ivott sört, azután felgyorsultak az események, mert márciusban elvesztette ebbéli szüzességét, amikor a Heineken-Igazi Csíki Sör vitában állást foglalva belekortyolt egy korsó csíkibe. Mit gondolnak, Mészáros Lőrinc szombati bulijában milyen sört mértek? Igen, Heinekent és Sopronit, utóbbi ugye a holland multi terméke.

Mindez nem szegi kedvünket, örömmel vetjük bele magunkat a forgatagba, az óvodások műsora és a mazsorett csoport fellépése között azonban belénk nyilall az alattomos kérdés: Hol van Mészáros Lőrinc, Magyarország ura és Felcsút polgármestere?

Megkérdezzük jólöltözött barátainkat, akik valahogy mindig a közelünkben vannak, hogy mikor érkezik meg a Legfőbb Gázszerelő, de ők csak csóválják divatos fejüket: nem tudják. Ez azt a reményt kelti bennünk, hogy valamikor jön, hiszen taktikusan nem azt kérdeztük, hogy jön-e egyáltalán. Erről a taktikáról később kiderül, akkora öngól, hogy akár labdarúgással is foglalkozhatnánk, megélhetési jelleggel.

Hol van az a régi nyár? Kisvasút a parkban is volt Fotó: Veres Viktor

Ekkor még remélünk, mint baráti vállalkozó a személyére kiírt pályázaton, ezért derűs arccal nézünk mézárust, cukorkás pultot, arcfestő sarkot és ’csúti vonatot is, mert az itt minden mennyiségben van. Nem csak a falu szélén kanyargó milliárdos játékszerre gondolok, van itt a kúria udvarán is kisvonat, és vonat az ugrálóvár is a búcsúban, hogy mindjárt a legnagyobb példát említsem.

A falu apraja és nagyja Fotó: Veres Viktor

Alpolgármesteri köszöntő és jegyzői megnyitó jut csak az egybegyűlteknek, meg fröccs 450 forintért, a gyereknek főtt kukorica pedig 300-ért. Lőrinc gazda talán a réten, vagy a tőzsdén kaszál, mindenesetre nincsen itt.

Ennek kampó. Illetve kempo Fotó: Veres Viktor

Lenyűgöző a kempósok bemutatója, cserepet és ásónyelet is törnek, utóbbinak van egy kis luddita íze, amennyiben egyik redneck néző szerint ez technofób géprombolás, bár nem egészen ezt a kifejezést használja bazdmegolás közben.

Keressük Petőfit, pontosabban Mészárost, de nem leljük a kb. 200 fős tömegben.

Nem merem megmondani kit, nehogy kirúgják, mindenesetre egy olyan embert is megkérdezünk a felcsúti messiás eljöveteléről, akinek elméletileg tudnia kéne, mi az ábra, mert itt és most olyan beosztásban van. Szerinte Lörke – merthogy többen is így emlegetik a polgármestert – nem jön, mert nyaral. Azután éles váltással arra fordítja a szót, hogy tizenegyen élnek egy szűk házikóban és nem kapnak semmilyen támogatást az önkormányzattól. „A kirakat szép, ha csak a Fő utcát, a stadion környékét, vagy a kisvasútat nézzük – mondja -, de a látszat ellenére nagy itt a szegénység.”

A rendes házat meg se nézta a zsüri Fotó: Veres Viktor

„Lőrinc mindig nyaral – bámul a sörébe egy törzsszurkoló a közeli kocsmában -, szeretnénk a helyében lenni és így keresni sok pénzt.” Ő a krimó egyetlen vendége, ami érthető is, mert épp kezdődik a tiszta udvar, rendes ház vetélkedés díjátadója. Megnézem a telefonomon a naptárt, de nem, nem 1967-et írunk.

A szpíker is hozza a korhangulatot, olyan formulákkal él, mint: „és akkor átadom a szót a tiszta udvar, rendes ház tekintetében jegyző úrnak”. Hét díjazott van, egyikőjük később némi csalódottsággal a hangjában mondja, hogy a rendes házat nem, csak a tiszta udvart nézték meg a bírák, akik meglepetésszerűen látogattak el hozzájuk. Nem úgy, mint Mészáros Lőrinc ide – bár ezt csak én teszem hozzá.

A díj egy plakett és 100 ezer forint, amit majd a jövő héten a polgármesteri hivatalban adnak át. Pénztáros Lőrinc – mondja erre egy borízű hang, melynek tulajdonosát rögvest hazaparancsolja a neje.

“Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh” Fotó: Veres Viktor

A következő műsorszám a faluebéd. Pacalt, krumpligulyást és birkapörköltet ehet a nagyérdemű, az önkormányzat nagylelkűségének („köszönjük, polgármester úr!”) hála ingyen. Jó ebédhez szól a nóta: a falatozáshoz a Gyöngyvirág Nyugdíjas Klub énekesei szolgáltatják a műdalokat, kottából előadva művészetüket.

Felültek a hintára Fotó: Veres Viktor

Az ételosztás a szegénykonyhákat idézi: hirtelen ételhordós öregek jelennek meg, szerencséjükre a konyhás nénik bőkezűen tele mernek minden edényt. Közszolgálati indíttatásból beállok a sorba és megkóstolom a krumpligulyást, ez tényleg nem a kádári értelemben vett krumplileves, mert van benne hús is, igaz, csak jelzés értékűen.

Falatozás közben mellém ül egy csapzott fickó: „Boldog vagyok, ma háromszor ebédeltem!” – mondja zsírfoltos szájszéllel, majd körbenéz, hátha vihet valamit haza. Ebéd után polgári desszertre vágyom, de csak vattacukrot találok, 500 forint. Van rágógumi ízű is, ezért inkább kihagyom.

A mozdulat dekára ki van mérve Fotó: Veres Viktor

A rendezvényre erőteljesen rátelepült a Puskás Akadémia, a pultjuknál kedves lányok, akiknél első próbatételül furfangos kérdésekre kell válaszolni, mint például: kivel játszik legközelebb a Felcsút? Aki átmegy a rostán, annak dekáznia kell, vagy labdát terelgetni az akadémiás zászlótenger között, a legügyesebbek Puskás akadémiás strandlabdát kaphatnak a végén. Nem állítom, hogy közéjük tartozom, mindenesetre én is hozzájutok egy labdához, pályázati úton. Ez abban nyilvánul meg, hogy kicsit együgyűen, de szépen mosolygok, ami elég ahhoz, hogy csókosnak nézzenek. Ha a NER része lennék, nyilván egy strandot is hozzám vágna a drága jó polgármester úr, de nem tud, mert továbbra sincs köztünk!

A fekete, migránsos, 52 dekás elfogyott Fotó: Veres Viktor

Nélküle pedig kedvünket a tarsoly- és turulsüveg pult sem tudja felvidítani. Csak a cukros bácsi, aki az obligát kókuszrúd mellett – helyi megfogalmazásban – fasznyalókát is árul. „A nagyok 52 dekásak voltak, azok fogytak el legelőbb” – mondja büszkén. Nem tudom, miért dekára mérik – töprengenék, de újabb adattal sokkol: volt fekete verzió is, a migránsos, na az is hamar elfogyott.”

Helikopter a NER-ben. Bár ez itt csak lufi Fotó: Veres Viktor

Döbbenetünket a NER jelképeinek keresésével próbáljuk levezetni. A közeli lufiárusnál megtaláljuk a szovjet-magyar barátság legfőbb szimbólumát, a medvét, de Rogán Antal óvodai jelét, a helikoptert is. Boldogok vagyunk, szívünkben rőzsedalok gyúlnak, de sajnos egy NER-ellenes kisnyugdíjas fotóriportert és újságírót szimatol bennünk, és panaszkodni kezd:

„Mészáros Lőrinc nem mer idejönni. Tavaly még személyesen zsűrizte az ételeket, idén először azonban nem jön, bujkál az emberek elől. Ügyes, az óvodát és az iskolát támogatja, meg a nyugdíjasokat is, akiket az akadémia busza visz kirándulni, de ennyi. Akik húznak, azok nem kapnak semmit. Itt minden Mészárosé, mindenkinek ő a munkáltatója, mindenki fél tőle. Ő meg a mindenkitől” – teszi hozzá.

Közben egy fiatal srácokból álló gitáros trió szórakoztatja a nagyérdeműt. Ahelyett, hogy fociznának. A kisnyugdíjas éppen azt ecseteli, hogy Mészáros cégeinél az emberek kevesebbet keresnek, mint a hasonló vállalatoknál, amikor a gitárokon hirtelen felcsendül a Keresztapa zenéje. Felpattanunk, mint Semjén Zsolt a huszárlóra, de sajnos semmi.

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér Fotó: Veres Viktor

Kínunkban a jótékonysági könyvvásárnak kinevezett asztalnál keressük a közgazdasági Nobel-emlékdíj várományosának nyomait, és meg is találjuk! Valaki – ki más, ha nem ő! – ugyanis hivalkodó módon becsempészett ide egy kiadványt, Építési 1 x 1 címmel. Micsoda esztendő! – kiáltunk fel egy emberként, szemünk sarkában a NER édes könnyeivel, ábrándozásainkat azonban a dodzsemes szakítja félbe, aki így buzdítja kisautózásra reménybeli kuncsaftjait: „Csak a Felcsút!”

Magyar Panchónak magyar kenyeret! Fotó: Veres Viktor

Mert hogy Balmazújváros – Felcsút meccs lesz mindjárt, este 6 órakor a helyi labdarúgó szentélyben. A villanyautós ember ezt is a közelgő hidegfrontba trombitálja hangszóróin keresztül: „Ébresztő, Felcsútiak!” „Ezt 8-kor mondd majd, bazdmeg, ha vége a meccsnek!” – kiáltja egy ellendrukker, de nem tudja kifogni a szelet a felcsúti vitorlából, a mérkőzést ugyanis a helyi csapat – a mi csapatunk! – nyeri fölényes, 2:1-es eredménnyel.

Az élet a legnagyobb divatdiktátor: kigömbölyödnek a cipőtalpak a vigasságon, úgy látszik azonban, hogy ez a jelenség leginkább a férfiak lábbelijét érinti. A nők az haute couture e sajátos megnyilvánulására a „gyere haza, te részeg állat!” varázsigével válaszolnak, és láss csodát, hazafelé indulnak a bizonytalan léptek.

Mind testben, mind lélekben megerősödtek Fotó: Veres Viktor

UFO Zsolti, és a róla elnevezett UFO együttes mentheti csak meg az estét – gondoljuk egyre többen, miközben a szívünk olyan, mint egy mohos szikla: kívül puha és nyájas, bévül hideg és kemény, ráadásul barlangot mart belé Mészáros Lőrinc hiánya.

Zsolti, vagyis Dr. Love 1996-ban futotta ki magát, azóta kerítés (ez olyan kerítés, ami nem migránsokról, hanem nőkről szól) és csalás vádjával az előzetest is megjárta. Viszont mára hasban és mellben is durván megerősítette a formációt, minek hála most egy emberként üvöltik a szerelmetes felcsúti estébe, hogy

„Gyere szerelemdoktor gyógyítsd meg a szívem!”

Nem jön. Egy kicsit még nem értjük, hogy nélküle hogyan lehet ezt az egészet vigasságnak nevezni, azután hazasírjuk magunkat.