Önmagát szereti a celebséf, Wossala Rozina!

Önmagát szereti a celebséf, Wossala Rozina!

Sokan vagyunk, illetve: sokan vannak azzal úgy, hogy szeretik önmagukat, ott van például mindjárt a görög mitológiai alak, Narkisszosz (Nárcisz), aki a saját tükörképébe szeretett bele. Istenkém, derűsebb világokban az lenne a rossz, ha nem így volna. Van azonban az önimádatnak egy érdekes, tudathasadásos formája, amikor az embert önmaga kreációja kedveli, de nagyon, és most ne Mészáros Lőrincre tessenek gondolni!

Hanem inkább Kosztolányi Dezsőre, aki a Költő a huszadik században című versében ezt írja: „Az önimádat büszke heverőjén fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán hull éji villany, nappali verőfény”. Bár itt kreatúra nincsen, hacsak nem az éji villany.

Wossala “Bestia” Rozina (Forrás: Bestia.hu)

Az éji villany fényében fürdőző gázszerelő Wossala Rozina celebséf és étteremtulajdonos világában a Bestia nevű kocsma, ami az alábbi bejegyzést posztolta szombaton a Facebookra:

„Kíváncsi vagy, ki az új séfem? Akkor tessék olvasgatni! Bírlak Nosalty és szeretlek Wossala Rozina.”

(Forrás: Facebook)

Tehát a wossalai értelemben Wossalának van egy étterme, amit ő hozott létre, ami az övé, és ami szereti őt. Utoljára ilyet a szakirodalomban nem önnön kézzel létrehozott, de saját szubjektum által birtokolt, önálló tudattal rendelkező lényekről lehetett olvasni: kiscicákról, kiskutyákról, nyulacskákról. Ebben a megközelítésben tehát Wossala Rozina a prágai rabbi, Júda Löw ben Becalél, az étterem pedig a Gólem, aki mindenféle szolgálatot elvégez neki.

És tényleg! A celebnő kocsmájának honlapját tanulmányozva a krimó ezt írja saját magáról:

„Wossala Rozina az angyal tekintetű démoni teremtőm, aki, ha ételről van szó, nem ismer kompromisszumot.”

Mi ez, ha nem szerelem? Bírlak Zoom.hu és szeretlek, Grimm Balázs!