Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A menekültkvóta nekünk olyan, mint egy kényszerházasság

A menekültkvóta nekünk olyan, mint egy kényszerházasság

Egymillió-háromszázezren lakják, ebből 450 ezren a fővárosban élnek, az oroszon kívül más idegen nyelvet kevesen beszélnek, és történelmileg tartanak az idegenektől – mégis úgy döntöttek, hogy befogadnak országukba 550 menekültet. Észtország a legjobb példa arra, hogyan birkóznak meg a kisebb tagországok az Európai Unió kvótarendszerével, melyet a magyar kormány a kezdetek óta határozottan elutasít. És arra is, a valóságban miért nem működik a rendszer, amiről lassan Brüsszel is elismeri, hogy megbukott.

Az Európai Tanács 2015 októberében, a menekültválság legnehezebb pillanataiban szavazta meg, hogy 120 ezer (egy korábbi döntéssel együtt összesen 160 ezer) menedékkérőt osszanak szét az uniós tagországok között. A programban résztvevőket a túlzsúfolt olaszországi és görögországi menekülttáborokból választják ki, és innen viszik tovább más tagországokba. A terv azonban finoman szólva sem aratott osztatlan sikert, főleg a keleti tagországokban. Magyarország mellett Szlovákia is bíróságon támadta meg a döntést, az EU pedig kötelezettségszegési eljárást indított hazánk ellen, mert nem kezdtük meg a ránk kirótt 1294 menekült áthelyezését.

Mások viszont belevágtak a projektbe, köztük Magyarországnál olyan kisebb államok is, mint Lettország, Litvánia, Szlovénia vagy éppen Málta. És ott van persze a jelenleg az EU soros elnöki tisztjét betöltő Észtország, ahova 550 menedékkérőt küldene az EU. Ha lakosság számát nézzük, ez arányosan annyi, mintha Magyarországra a tervezett 1294 helyett 4180-an jönnének. Már persze ha engedné a kormány.

A tallinni vezetés ezzel szemben nemcsak engedi, hanem kifejezetten támogatja is a menekültek érkezését. A probléma inkább azzal van, hogy az érintettek nem akarnak maradni – és pontosan ez az, ami miatt az egész kvótarendszer nem működik.

Az észtekhez 2016 márciusa óta 161-en érkeztek, ebből 71-en már nincsenek az országban.

„A törvény szerint 90 napig lehetnek távol, de 35-en már ennél régebben vannak külföldön. A legtöbben Berlinbe mentek, ahol a családjuk él, vagy azért szöknek el, mert azt gondolják, hogy a németek bőségesebb juttatásokat adnak nekik. Pedig ez nem egy elég nagy tévhit” – mondta a Zoom.hu-nak Eero Janson, az Észt Menekültügyi Tanács igazgatója.

Lakás, iskola és pénz

Tény, hogy az észtek minden megtesznek, hogy támogassák az érkezők integrációját. A menekülttáborokból érkező családokat a repülőtéren egy civil szervezet munkatársa fogadja, aki autóval egyenesen a számukra piaci alapon bérelt lakásba viszi az érkezőket. A bérleti díjat és a közös költséget a helyi önkormányzat fizeti egészen addig, amíg a családtagok nem találnak olyan munkát, amiből állni tudják a kiadásaikat. Ezen felül személyenként 130 eurós (40 ezer forintos) segélyt kapnak. A gyerekek ingyen járnak óvodába és iskolába, és az érkezők észt nyelvóráját is fizetik. A civil szervezet munkatársa a kezdeti bürokráciában is segít, és bármilyen problémával fordulhatnak hozzá.

Menekült gyerekek érkeznek egy athéni iskolába. Észtországban lényegesen jobb körülmények közé kerültek.

Csakhogy bármilyen kecsegtetőnek is hangzik az ajánlat, a kvótarendszeren belül Észtországba utaztatott menekültek nem mindig látják pozitívan a helyzetüket.

„Olyan ez, mint egy kényszerházasság. Amikor egy család arra kényszeríti a lányát, hogy menjen hozzá valakihez, akit nem szeret” – jellemezte a helyzetét a Time újságírójának a szír Iyman Ateek, aki egy görögországi menekülttáborból érkezett Tartuba. A nő korábban családjával együtt rendezett körülmények között élt Szíriában, de a folyamatos bombázások miatt a menekülés miatt döntöttek. De arra nem számítottak, ami Észtországban várta őket.

Az érkezők nemcsak a hideggel és a sötéttel nem tudnak mit kezdeni, de az észt nyelvet is nehezen sajátítják el. Ráadásul a tallinni kormány döntése alapján gyérebben lakott, vidéki településekre helyezték őket, ahol jobb a szociális ellátás. Cserébe viszont a városokban rajtuk kívül nincsenek muszlim családok, és még jobban elszigetelődnek.

„Ha mind együtt maradhattunk volna Tallinnban, akkor legalább halal húshoz hozzáférhetnénk, és lenne társaságunk” – mondta Iyman.

A riport megjelenése óta Iyman családja is úgy döntött, hogy továbbállnak Németországba, pedig ezzel azt kockáztatják, hogy minden kedvezményüket elveszítik. A törvény szerint ugyanis vissza kell őket küldeni Észtországba, ahol viszont a szökés miatt többé nem jogosultak a segítségre.

Azt Eero Janson is elismeri, hogy a menekültek integrációja nem mindig halad a tervek szerint. Különösen a munkavállalás nehéz számukra.

„Az észt munkaerőpiacon elengedhetetlen az észt nyelv ismerete, de a tanulással sajnos nagyon lassan haladnak. Sőt, az is problémát okoz, hogy vidéken a képzettségüknek megfelelő munkát találjanak” – tette hozzá.

Családi feszültségek

Több szakértő kiemelte, hogy a menekültek között a nők az első években könnyebben alkalmazkodnak az új körülményekhez, mint a férfiak, így munkát is hamarabb találnak. Ez viszont több házasságban is feszültséget okoz, hiszen addig a férfi volt a kenyérkereső. Észtországban jelenleg két áttelepített menedékkérő is börtönben van felesége bántalmazása miatt, bár azt nem tudni, hogy tettüknek köze volt-e szociális helyzetükhöz.

Líbiából idén már 80 ezren érkeztek az olasz partokhoz. Fotó: MTI

Egyelőre még korai megmondani, hogy azok a menekültek, akik maradnak, hosszú távon be tudnak-e illeszkedni az észt társadalomba. A rengeteg szökés azonban mindenképpen azt mutatja, hogy a kvótarendszer jelenlegi állapotában nem fenntartható, más megoldást viszont lassan két éve nem született az elhúzódó menekültválságra. Arról nem is beszélve, hogy még ha sikerülne is áthelyezni az eredeti megállapodásban szereplő 160 ezer embert, azóta csak Olaszországba több mint százezren érkeztek.

„A kvótarendszer válságkezelő mechanizmusként megbukott, de ha a felelősség elosztását nézzük, akkor azért vannak sikerei. Az embereket ugyanakkor nem lehet úgy mozgatni az országok között, mintha konténerek lennének. Nekik is kellene, hogy beleszólásuk legyen, melyik országba helyezzék át őket, így a kvótarendszer is jobban működne” – mondta Eero Janson.