Minden, amit tudni szeretnénk az olimpiai döntésről

Nagy csinnadrattával, hatalmas izgalmak között dönt szerdán a NOB a 2024-es olimpia helyszínéről, amelyet a budapestiek a sutba dobtak. Nem: verseny nélkül, korábbi alkuk mentén kihirdeti a következő két helyszínt. Elmagyarázzuk, mi vezetett ide. Kérdezz-felelek.

Fotó: Chesnot/Getty Images

Ma döntenek a 2024-es olimpiáról. Ki a legesélyesebb?

Valójában nincs már verseny, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) már korábbi megállapodásokban eldöntötte, hogy 2024-ben Párizs lesz a házigazda, 2028-ban pedig Los Angeles. Nem lesz többkörös szavazás, nem repülnek az ülés helyszínére állam- és kormányfők, vagyis elmarad az ilyenkor szokásos izgalom és körítés.

Ilyet lehet?

Az olimpiai bizottság úgy fogott neki a folyamatnak, hogy a 2024-es olimpia helyszínére keres házigazdát. Thomas Bach, a NOB elnöke először tavaly decemberben vetette fel, hogy egyszerre két helyszínt is megnevezzenek.

Forrás: Paris 2024

Elfogytak a jelentkező városok, amelyeknek jó üzletnek tűnik az olimpia?

A NOB-elnök hivatalosan azzal indokolt, hogy annyi jó pályázat közül nehéz választani, és a vesztesek pedig többen vannak, mint a győztesek, ráadásul rossz szájízzel távoznak. Valójában Boston, Budapest, Hamburg és Róma is jelentkezett 2015-ben a rendezésre, de különböző okokból visszaléptek az indulástól.

Népszavazáson mondtak nemet?

Nem minden esetben, de az egyértelmű, hogy a politika egy fő témája tud lenni az olimpiarendezés azokban a városokban és országokban, amelyekben felmerül a pályázás. Bostonban csak tervezték a referendumot, Hamburgban meg is tartották (a szavazók 51 százaléka mondott nemet a rendezésre), míg Budapesten szintén a kezdeményezésig jutottak el az olimpia ellenzői. Rómában csak kvázi népszavazást tartottak: a végül nyertes főpolgármester-jelölt a pályázat visszavonásával kampányolt. Ez egyértelmű kudarc a NOB számára.

Nem egyszeri alkalomról van szó?

Egyáltalán nem, ugyanis pont ez esett meg a 2022-es téli olimpiával is. A jelentkezők közül Krakkó, München, Oslo és St. Moritz is visszalépett. Valamennyi városban tartottak népszavazást, Oslo kivételével mindenhol nemet mondtak a szavazók az olimpiára; a norvég fővárosban szűk többséggel nyertek az igenek, azonban egy év alatt annyira megfordult a közvélemény, hogy a parlament a pályázat lefújása mellett döntött. Így két jelentkező maradt: a kazah Almati és Peking – ezeken a helyeken nem szokás népszavazást tartani. Végül a kínai főváros lett a befutó, az első város lesz, amelyik nyári és téli olimpiának is otthont ad.

Forrás: LA 2024

Mi a baj?

Világszerte rájöttek az emberek, hogy olimpiát rendezni nemcsak színpompás megnyitót, két hét szurkolást, raklapnyi pénzt költő turistákat és megállíthatatlan világhírt jelent, hanem hét évig feltúrt városokat, kellemetlenségeket, lezárt utakat és sok esetben olyan állami kiadásokat, amelyek máshonnan vehetik el a forrásokat. Aztán a versenyek után ott maradnak olyan létesítmények is, amelyekben olyan sportokat lehet űzni, amelyekről az olimpia előtt nem is hallottak a helyiek és utána se érdekli őket semennyire.

Mindig azzal érvelnek az olimpiapártiak, hogy hosszú távú fejlesztések valósulnak meg a rendező városokban. Nem is érné meg olimpiát rendezni?

A hozzáértők azt szokták mondani, hogy az elmúlt 30-40 évben nyereséges olimpiát csak Los Angeles (1984) és Atlanta (1996) tudott rendezni – már ami azt illeti, hogy mennyi pénzt tettek a rendezésbe, és mennyi bevételt tudtak felmutatni. Hosszú távon, tehát, városfejlesztési, illetve marketingszempontból sikeres rendezésként pedig Barcelonát (1992) szokták felhozni.

Mindenhol máshol csőd az olimpia?

Nem, ezt sem jelenthetjük ki. Azonban sokaknak jutnak eszébe a kapkodó athéni előkészületek 2004-ből, a görög főváros rossz helyen megvalósított fejlesztései, az azóta is elhagyott helyszínek. Vagy éppen azok az olimpiák, ahol díszlet, az elnyomó rendszer magamutogatása lett a olimpiából, mint Pekingben (nyári olimpia 2008-ban), vagy Szocsiban (2014-es téli olimpia), ahol ráadásul mindent áthatott a korrupció, az, hogy minden befektetéssel a Putyin-rendszer klientúrája járt jól. De még a visszafogott London (2012) esetében is megtörtént az, hogy a központi stadion ésszerűnek tűnő költségvetése szállt el és végül a tervezett összeg háromszorosába került. A legutóbbi helyszínt, Riót ne is említsük, a korrupcióval mélyen átszőtt országban állami alkalmazottak fizetése csúszott azért, mert túlköltekeztek az olimpiával kapcsolatban.

Sokba kerül egy olimpia?

A fentiekből is kitűnik, hogy attól függ. Az eddigi legköltségesebb olimpiának a szocsit tartják, ahol 51 milliárd dollárt tehettek ki a teljes költségek – pedig itt „csak” egy téli olimpiáról volt szó, ami elvileg a kisebb falat. A londonit negyedennyiből kihozták, de a pekingi olimpia költsége is elérhette a 44 milliárd dollárt. Ráadásul kivétel nélkül minden esetben megtörténik az, hogy a pályázatban ígért költségek szinte azonnal a rendezés odaítélése után elkezdenek fürgén nőni.

Miből állnak össze a költségek?

Ez az egyik legnagyobb kérdés, hiszen az olimpia rendezői, a kormányzatok nagyon szeretnek trükközni azzal, hogy mit tekintenek az olimpia költségének és mit számolnak el az olimpia kapcsán máshová. Rögtön szögezzük is le, mi a három fő csoport: az olimpia lebonyolításának költségei (mennyit kell konkrétan a sportesemény szervezésére, pl. szállásra, a helyszínek kicsinosítására, marketingre, ideiglenes épületek létrehozása, stb.); a szükséges sportinfrastruktúra költségei (azoknak a stadionoknak, csarnokoknak a felépítése, amelyekre az olimpia megrendezéséhez van szükség); a szükséges városi infrastruktúra felépítése (utak, hidak és nem más, nem sportjellegű épületek). Sokszor eleve csak az első összeget tűntetik fel az olimpia költségeként, pedig az eltörpül a másik kettő mellett, és a NOB jelentős támogatást nyújt ehhez. A másik kettőnél pedig azzal szokás „játszani”, hogy a fejlesztéseket ugyan az olimpiára időzítik, de korábbi fejlesztési tervekre, elképzelésekre hivatkozva úgy állítják be őket, amelyek az olimpiától függetlenül is megvalósultak volna. Vagy éppen: hosszú távú városfejlesztésnek nevezik el.

Arról volt szó, hogy a 2024-es olimpiát már olyan város is meg tudja rendezni, amelyik nem számít a legnagyobb világvárosok közé vagy nem költ el durva összeget a fejlesztésekre. Hogy nyerhetett akkor Párizs és Los Angeles?

Az Agenda 2020 nevű javaslatcsomagot, irányelvet szokták emlegetni, amely ésszerűbb olimpiarendezést tesz lehetővé. Ha jobban megnézzük azt a 2014-ben elfogadott dokumentumot, Bach NOB-elnök nagy „vívmányát”, valójában egy nem túl részletes, az olimpiarendezés feltételeivel keveset foglalkozó gumiszerű kiáltványt találunk. Los Angeles képviselői is az Agenda 2020-ra hivatkoznak: ők hatalmas fejlesztések nélkül, kevés közpénz felhasználásával, magánforrásokkal oldják meg a 2028-as olimpiát.

MTI Fotó

Budapest tényleg esélyes volt?

A pályázatunk egyik fő motorja, Fürjes Balázs kormánybiztos azt mondta a visszalépés után, hogy elkezdték komolyan venni Budapestet a NOB-nál. Ha a nemzetközi sajtó kommentárjait nézzük, azt látjuk, hogy végig outsiderként kezelték a magyar fővárost. Arra persze volt már nem egyszer példa, hogy esélytelen pályázóból lett házigazda. Ezekben az esetekben viszont többször kiderült, hogy a jelentkező korrumpálta az olimpiai döntéshozókat.

Mennyibe került volna az nekünk?

A fentebb bemutatott trükközés a budapesti pályázattal kapcsolatban is elkezdődött. A szűken vett szervezés költségeit 1000 milliárd forint alatt mutatták ki, de még legalább 2000 milliárd forintnyi fejlesztésre lett volna szükség ahhoz, hogy tényleg olimpia legyen Magyarországon

Magyarország nagy sporteseményre pályázott, mindig csak látványterveket lobogtatott. Most is marad minden terv?

Van egy jó/rossz hírünk. A kormány világossá tette már az olimpiai pályázatunk közben is, hogy megépíti a szükséges sportinfrastruktúrát a NOB döntésétől függetlenül. Tehát elhatározta többek között a központi olimpiai stadion megépítését, de éveken belül kajakszlalom-pálya is lehet Budapesten, illetve új Velodrom, De elindult a szükséges városi infrastruktúra fejlesztésének előkészítése is, például az új Duna-hidaké. A februári visszalépés után sokan arra gondoltak, hogy eláll ezektől a tervektől Orbán Viktor. Azóta kiderült, nincs erről szó, folyik tovább a beruházások előkészítése.

És ettől olimpiát fogunk rendezni?

Kész infrastruktúrával nyilván nagy esélyessé lépne elő Budapest – más kérdés, hogy legközelebb erre 2032-ben van esélyünk.

Kapcsolódó

Tovább a címlapra

Most a címlapon

A Zoom.hu-nak nyilatkozó szakértők szerint megakadályozhatóak lennének a napokban kirobbant áfacsalási ügyhöz hasonló esetek. Az alapvető problémát azonban az uniós és a magyar adópolitika jelenti.
Az amerikai Heritage Foundation befolyásos politikai elemzője szerint a magyar kormányfő menekültkérdésben a filozófiai és a politikai vitát is megnyerte.
A mentőket az egyik Mohács utcai ház elé riasztották.
A lakhelyüket sem hagyhatják el és nyomkövetőt is kaptak.
Az is kiderült, a szülők a tisztaságot és a tájékoztatást tartják a legfontosabbnak.
Ritka párosítás fegyverropogásra csúszdázni, de Pécsen ez sem lesz lehetetlen.
Mintegy egymilliárd euró értékben készül a kormány számlakat küldeni Brüsszelbe.
A tűzoltóknak feszítővágó segítségével kell kiszedni a sérülteket a roncsokból.