Navracsics Tibor: Tiszta a lelkiismeretem

Fotó: Halász Nóra

A magyar uniós biztos exkluzív interjút adott a Zoom.hu-nak a kvótaperről, a Juncker-Orbán vitáról, a hetes cikkely alkalmazásáról és arról is, mit gondol a közigazgatási és igazságügyi miniszterként végrehajtott reformjairól.

Közel áll ahhoz az Európai Tanács, hogy az Európai Unió történetében először elindítsa az atombombaként is emlegetett hetes cikkely alkalmazásáról szóló párbeszédet egy tagállammal, Lengyelországgal kapcsolatban – többek közt erről is beszélt Navracsics Tibor a Zoom.hu-nak adott interjúban. Az Európai Bizottság kultúráért, oktatásért, ifjúságért és sportért felelős biztosa hasznosnak látja az Orbán Viktor és Jean-Claude Juncker között kialakult vitát az uniós szolidaritásról, de biztos benne, hogy pikáns helyzetbe kerül majd a magyar választási kampányban. A 2010 utáni kormányzati tevékenységét ért kritikákat nem tartja jogosnak, de a mai magyar belpolitika már nem hiányzik neki.

Milyen érzései vannak azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi és a volt főnöke az elmúlt napokban kemény vitába kezdett a szolidaritás fogalmának az értelmezéséről?

Én ezt egy érdekes politikai vitának tartom, már csak azért is, mert a szolidaritás olyan fogalom, amire a vitában résztvevő mindkét oldal két és fél éve előszeretettel hivatkozik, ugyanakkor mindenki máshogy értelmezi. Viszont pont a fogalmak definíciója miatt lassan közeledünk a migrációs válság miatt kirobbant európai vita gyökeréhez. A közép-európai országok úgy érzik, hogy mások hozták a nyakukra a bajt, és azzal, hogy drasztikus és határozott lépésekkel igyekeztek véget vetni a beáramlásnak, eleget tettek a szolidaritásnak. Nyugat-Európa szerint viszont a válságot a háborús helyzet idézte elő, éppen ezért a szolidaritás jegyében most mindenkinek össze kell kapaszkodni és segíteni kell a válság által sújtott országok gondjainak enyhítésében.

Ezek szerint ezt hasznos vitának látja?

Mindenképpen. Az európai parlamenti választásokat sokszor érte kritika az alacsony részvétel miatt, ami annak is a következménye, hogy nincsenek közös európai témák. A migrációs válság könnyen meghozhatja azt az első páneurópai témát, ami a 2019-es választáson közös ügye lehet a parlamenti pártoknak. Biztos vagyok benne: az a kampány már tartalmazni fogja azt is, hogy a különböző európai pártszövetségek milyen választ adnának a migrációs válságra. Tehát igen, én ezt fájdalmas, de hasznos vitának tartom.

Ha nem szaladunk ennyire előre, és csak a vita kiindulópontját nézzük: jogosnak érzi a magyar kormány azon követelését, hogy az Európai Unió fizesse ki a határvédelemre költött összeg felét?

Erről személy szerint azért nem nyilatkozhatok, mert köt az Európai Bizottság álláspontja, de tudunk olyan példákat mondani, hogy a bizottság hozzájárul ilyen kiadások fedezéséhez. Az Európai Bizottság korábban is többször jelezte már a segítségét, de hogy ennek pénzben vagy technikai támogatásban kell-e megvalósulnia, az csak konkrét egyeztetések után dőlhet el. Én mindenképpen támogatnám a tárgyalásokat erről, hiszen a schengeni határok külső védelméről van szó.

Fotó: Halász Nóra

Értjük, hogy köti a bizottság álláspontja, de a biztosok sokszor közvetítő szerepet is vállalnak Brüsszel és tagállamok kormányai között. Ebben az esetben számíthatnának Önre?

A közvetítő szerep jobbára informális, ma már általánossá válik, hogy ha az adott országról van szó, megkérdezik a biztost is. Ilyen értelemben tehát vannak esetek, amikor megpróbálok közvetíteni, néhol komoly sikerrel, máshol elég esélytelenül. A szuverenitás kérdéskörében azonban sajnos egyre nehezebb, mert megmerevednek az álláspontok.

Nehéz nem álságosnak érezni az uniós szolidaritás kétirányú utcaként történő értelmezését, amikor Jean-Claude Juncker levelében felsorolt segítség nagyjából 15 milliárd eurós összeget tesz ki, miközben a magyar kormány csaknem 140 milliárdra tart igényt…

Itt inkább egy jókora kulturális szakadékról van szó. Miközben a kelet-európaiak ezt tartják álságosnak, addig a nyugat-európaiaknak az is a szolidaritás fogalmába tartozik, hogy a nettó befizető országok pénze hogyan hasznosul. Amikor viszont arról lenne szó, hogy a bajban álljanak ki a közép-európaiak a nyugat-európaiakért, ők úgy érzik, hogy Közép-Európának csak a pénz kell, a gesztust már nem hajlandók megtenni. Ez nemcsak politikusok közötti vita, nekem ismerőseim is azt mondják, hogy sok tagállamban, akár Hollandiában, Svédországban vagy Finnországban is ez a közhangulat. Úgy látják, az ő pénzükön élnek jól ezek az országok, amikor pedig segíteni kellene, nem teszik.

Lát arra esélyt, hogy ez a közhangulat megváltozzon?

Ez nem Jean-Claude Junckeren és a bizottságon múlik, ez tényleg nemzeti politika. Ebből a szempontból az elkövetkező időszakban ki fog éleződni ez a kérdés, hiszen készülődik a következő költségvetési keretidőszak meghatározása. Óriási kérdés, hogy a kohézió, a közép-európai országok felzárkóztatása ebben milyen szerepet kap. A bizottság itt csak javaslatokat tehet, a döntés az Európai Parlament és az Európai Tanács kezében van. Én arra számítok, hogy a jövőben a tanácson belül fognak kiéleződni a viták. Egyrészt Lengyelország, másrészt a többéves pénzügyi keret miatt. A magyar diplomáciának alaposan fel kell arra készülni, hogy nem annyira a bizottsággal kell a vitákat megvívnia, hanem más országok képviselőivel a tanácsban.

Fotó: Halász Nóra

Apropó, Lengyelország. Hallani olyasmit, hogy Juncker azt kérte a biztosoktól, a nyári szabadság alatt is hassanak oda a kormányaikra, hogy a tagállamok kizárását lehetővé tevő hetes cikkely alkalmazása először az unió történetében megtörténhessen. Valóban volt ilyen nyomás Önök felé?

Nem pontosan így volt, mivel nem volt presszió. Egy kérés volt a biztosok felé, hogy szondázzák az otthoni közvéleményt és a kormányt, mi lenne az álláspont, ha a lengyel helyzetben tovább kellene lépni. A bizottságnak itt megint csak asszisztensi hatásköre van, a tanácsnál lesz a döntő szerep, ha ez esetleg komolyan felvetődik. Azt fontos tudni, hogy amikor mi a hetes cikkelyről beszélünk, mindig a kizárásról beszélünk, pedig az csak a folyamat vége. Az egész elkezdéséhez a tagállamok négyötödének a támogató szavazatára van szükség. Magyarországon gyakran elhangzik, hogy Lengyelországot nem lehet kizárni, hiszen úgyis megvétóznánk. Ez így is van, ugyanakkor a hetes cikkely alapján elinduló strukturális párbeszéd elindításához csak körülbelül 22 tagállam szavazata szükséges.

A kollégái hogyan szondáztak? Összejöhet az elindításhoz szükséges 22 szavazat?

Nagyon nehéz előrevetíteni, de úgy gondolom, hogy közel állunk hozzá. Hogy ez mikor kerül napirendre, és éppen akkor milyen lesz a helyzet és a kormányok összetétele, azt nem tudom.

És mi a helyzet az uniós költségvetés következő hétéves ciklusával? Ott született már arról döntés, hogy milyen feltételekkel biztosítják a forrásokat?

Egyelőre csak informálisan, az előkészítő beszélgetések során. Věra Jourová cseh biztos például azt mondta, hogy ő összekötné a pénzek elosztását a jogállamiság betartásával, de Günther Oettinger, költségvetésért felelős biztos vagy éppen Jean-Claude Juncker nem támogatja ezt.

Van egy erős tippünk, de azért csekkoljuk: Ön hogyan szavazna?

Én egyértelműen amellett vagyok, hogy ne legyen összekötve a kettő.

Ha már szóba került a jogállamiság kérdése, akkor engedjen meg egy „visszamenőleges hatályú” kérdést. A második Orbán-kormány minisztereként részt vett abban a kétharmados törvényalkotási folyamatban, amely sokak szerint a fékek és egyensúlyok rendszerének lebontásához vezetett. Egyetért ezekkel a kritikákkal?

Nem. 2010 és 2014 között egy olyan államigazgatási reformot hajtottunk végre, melyet ma már senki nem kérdőjelez meg, sem a járásokat, sem a kormányhivatalok létét. Az igazságszolgáltatási reformot politikailag sokkal többen vitatták, mégis az eredményeként az Európai Bizottság által évente elkészített, az igazságszolgáltatás függetlenségéről és hatékonyságáról szóló jelentésben Magyarország sokat javított a reform előtti helyzethez képest. Úgy gondolom, hogy az én területemhez tartozó szakpolitikai törvényhozási tevékenység nem rontott a magyar jogállamiság állapotán, sőt olyan lépéseket tudtunk megtenni, amik évtizedek óta adósságai voltak a magyar politikai elitnek. Úgyhogy tiszta a lelkiismeretem.

Visszatérve a jelenbe: mennyit árt egy tagországnak, ha annak kormánya folyamatosan harcról beszél és meg akarja állítani Brüsszelt?

A magyar politikai élet érzelmi túlfűtöttsége mindig durva nyelvezetként csapódik le külföldön. Ha valamiből nagyobb ügy van, akkor az mindig inkább kommunikációs, mint politikai szinten probléma. Ilyen szempontból van különbség a bizottság és a parlament között. Az Európai Parlamentben Magyarország és Lengyelország egy kategóriában van, a bizottságban ez viszont két teljesen különböző fiók. Nálunk értékelik, hogy ha van is valamilyen ellentmondásosnak ítélt lépés, akkor tárgyalunk, küzdünk, de végrehajtjuk, amit mondanak. Lengyelország viszont nem bocsátkozik komoly tárgyalásokba.

Fotó: Halász Nóra

Azt mondja, a végén mindig végrehajtjuk, amit mondanak, de a kvótaperben ellentmondásosak erről a nyilatkozatok. Milyen következményei lehetnek, ha mégsem tartjuk be a határozatot? Lát erre reális esélyt?

A végrehajtás ebből a határozatból még nem következik. Fontos hatása lesz viszont a jelenleg is zajló kötelezettségszegési eljárásra. Ha az eredménye után Magyarország és az Európai Unió még mindig nem tud megállapodni, akkor a bizottság fog bírósághoz fordulni, és akkor már felvetődik a kérdés, hogy megszegtük-e a kötelezettségeinket. Ez még időbe telik, ugyanakkor nem tudunk arra példát, hogy egy tagállam ne hajtott volna végre bírósági határozatot. Nem utolsósorban azért, mert egy olyan brutális pénzbüntetést vonna maga után, amelyet a nálunk sokkal gazdagabb országok sem kockáztattak meg eddig.

Volt közigazgatási és igazságügyi miniszterként egyetért a kvótaper megindításával?

Az európai politikai konfliktuskezelésnek bevett módja, hogy a bírósághoz fordulnak a felek, ha nem értenek egyet valamiben. Én ezt a szokásos eszköznek tartom, ilyen értelemben egyetérthetek vele, de a bizottság álláspontját kell képviselnem. Releváns érveket hozott fel a magyar és a szlovák fél, a bíróság máshogy döntött, ez előfordul.

Mennyire érzik Brüsszelben, hogy éppen a magyar parlamenti választások utolsó szakaszára esik a kötelezettségszegési eljárás vége?

A bizottság a munkája során szokott arra figyelni, hogy egy ország mikor ér a választási kampány végső szakaszába, és se pro, se kontra ne szóljon bele a belpolitikába. Másik oldalról nézve abban is biztos vagyok, hogy a magyar kampánynak része lesz az Európai Bizottság. Ez engem is pikáns, kényes helyzetbe hoz majd.

Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, hogy aki nem áll a kerítés pártjára, az nem tudja, és nem is akarja megvédeni az uniós polgárokat. A bizottság korábban viszont többször leszögezte, hogy a határvédelmet igen, a kerítésépítést nem támogatja. Vannak olyan nyelvtani szabályok, amelyek szerint ez azt jelenti, hogy a biztosok így Ön sem akarja megvédeni az európai unió polgárait.

Szerintem az, hogy a bizottság elnökének levele nem említette a kerítés finanszírozását, a jövőre nézve nem zárja ki ennek lehetőségét. Másrészt önmagában nem jelenti azt sem, hogy a bizottság ellenezné a kerítést, csupán úgy gondolja, hogy a határ műszaki biztosítása nemzeti hatáskör. De ez megint egy jó vitaalap: hol húzódnak a határok az uniós és a nemzeti kompetencia között.

Fotó: Halász Nóra

Térjünk át egy kérdés erejéig a határon túli magyar oktatás ügyére. Romániában megoldódni látszik a Marosvásárhelyi Katolikus Gimnázium ügye, Ukrajnában viszont erőteljesen érintik a magyarokat a nyelvtörvény rendelkezései. Az oktatásért is felelős biztosként mit tud, vagy egyáltalán tud-e valamit tenni ebben a helyzetben?

Mindkét esetben azért vagyok különleges helyzetben, mert az oktatás kizárólagos nemzeti hatáskör. Tavasszal levelet írtam az akkori román oktatási miniszternek, amiben arra kértem, hogy két ügyben biztosítson maximális jóindulatot: az egyik a gimnázium, a másik a marosvásárhelyi egyetem ügye, ahol már meg kellett volna indulnia a képzésnek. Ukrajna esetében már korábban jelezték a kárpátaljai magyarok képviselői, hogy gondok lehetnek, sőt én is jártam Beregszászon tájékozódni. Többször jeleztem Johannes Hahn csatlakozási biztosnak, és kértem a segítségét, hogy vesse fel a problémát a tárgyalásokon. A bizottság addig nem tehetett semmit, amíg nem volt elfogadott törvény, most viszont ismét kérni fogom Johannes Hahn közbenjárását, hiszen az anyanyelven tanulás olyan alapjog, amit az Európai Uniós is elismer.

Már nincs is olyan messze 2019, amikor lejár a mandátuma. Folytatná?

Tényleg nem tudom. Még két év van hátra, rengeteg dolgot indítottam el az európai sporthéttől kezdve az Erasmus kampányon keresztül egészen odáig, hogy 2018 legyen a Kulturális Örökség Európai Éve. Nekem ez teljes foglalkoztatottságot biztosít, de persze az Eötvös Loránd Tudományegyetemen még mindig van egy remek docensi állásom. Nagyon szeretek tanítani, úgyhogy akármit csinálok, egy elégedett és boldog ember leszek.

Akkor úgy tesszük fel a kérdést, hogy hiányzik-e a jelenlegi magyar belpolitikában való aktív részvétel?

Magyarország rettenetesen hiányzik, Veszprém különösen. Ez a magyar belpolitika viszont nyelvileg és strukturálisan is nagyon más már, mint amiben én korábban részt vettem. Hiányoznak a barátok, az események, még a viták is, de a ma uralkodó hang kicsit más, mint amikor még én lubickoltam benne.

Kapcsolódó

Tovább a címlapra

Most a címlapon

A vádlottak közül sokan ma is ugyanabban a munkakörben dolgoznak Ajkán, mint a tragédia idején. A védő szerint a MAL feladait átvevő vállalkozás működését veszélyeztetné, ha a vádlottaknak Győrbe kellene utazniuk a megismételt eljárásra.
Orbán Viktor falujában jártak az EU-ellenőrök, hogy megnézzék, mire ment el a 600 milliós uniós támogatás.
Az oktatási államtitkár egy konferencián elárulta: vizsgálják, hogy bevált-e a 16 évre csökkentett tankötelezettség.
Egy összedőlt iskolában legalább 30 gyerek halhatott meg Mexikóvárosban.
Nem kerül négy százalék közelébe a növekedés és lassabban nőnek az árak.