A Balkán és Bora Bora között félúton

Vajon érdemes az albán tengerpart miatt napokat autózni, vagy teljesen megőrült az, aki oda indul nyaralni? Kipróbáltuk, hogy ön már okosabb legyen!

Miközben néhány észak-olasz vagy horvátországi nyaralást már a legtöbb magyar turista maga mögött tudhat, valószínűleg csak töredékük büszkélkedhet azzal, hogy járt már Albániában. A Balkán stigmája és a nagy távolság sokakat elriaszt, de amikor két éve az országban jártunk, hegyei és tengerpartja egyaránt elvarázsoltak minket, úgyhogy mindenképp vissza akartunk térni utóbbihoz hosszabb időre is.

Kép forrása: Vajda Judit

Mivel annak idején egy Durres-közeli tengerparti kempingben voltunk, ahonnan a látnivalók közül egyedül a főváros, Tirana volt megközelíthető, azon pedig őszintén szólva második alkalommal már nemigen lenne mit nézni, ezúttal

az albán riviéra központjának tartott Sarandában

foglaltunk szállást. Így amikor szívünkben a tavalyelőtti kemping idillien néptelen partjának emlékével megérkeztünk a helyszínre, annak ellenére igazi sokkhatás ért minket, hogy próbáltunk előzetesen interneten tájékozódni.

A nyüzsgő Saranda. Kép forrása: Vajda Judit

Sarandában és környékén az utóbbi években olyan ugrásszerűen nőtt a turizmus, hogy keveset mondunk azzal, ha Siófokhoz vagy Horvátországhoz hasonlítjuk. A várostervezés hiányának köszönhetően a kisvárosba egy nagyváros forgalmát és népességét zsúfolták be. Sarandában olyan nagy a tömeg, hogy

nyugodtan ki lehetne rakni a „megtelt” táblát,

a nyüzsgő forgatag pedig akkora zajjal jár, hogy találkoztunk olyan turistával, aki arról számolt be, hogy egyáltalán nem tudott aludni az éjszaka.

A városka az évek során olyan szinten tele lett pakolva szállodákkal, apartmanokkal és egyéb szállásokkal, hogy az épületeket ma már egymás hegyére-hátára építik, minek köszönhetően először meg sem találtuk a hotelrengetegben megbúvó, amúgy nem éppen aprócska, kilencemeletes apartmanházat, ahova érkeztünk.

A nyomorúságos public beach. Kép forrása: Vajda Judit

Saranda strandja sajnálatos módon csak pár méterre a forgalmas utcától húzódik, és erre a tenger vize sem valami szép, így az itteni public beach-re talán nem túlzás a nyomorúságos jelzőt használni. De szerencsére itt van nekünk Ksamil, autóval mindössze 20 percre Sarandától. Ez a városka sokkal kevésbé fejlett, mint Saranda, tengerpartja azonban messze túlszárnyalja a másikét. Az itt járt turisták különböző fórumokban Bora Borához szokták hasonlítani ezt a partszakaszt – nem véletlenül. Az azúrkék tenger, a homokos strand, a nádból font napernyők, a háttérben pedig a bájos kis szigetek sora csakugyan Polinézia világát idézi.

Ennek ára azonban az elképesztő tömeg: ha Sarandáról azt írtuk, ki lehetne tenni a megtelt táblát, akkor itt ki is teszik. Volt olyan nap, amikor hiába próbálkoztunk egymás után Ksamil strandjain, mindenhol a full szó ismételgetésével és fejcsóválással találkoztunk – főleg, miután beköszöntött az augusztus, mivel a jelek szerint a franciákhoz hasonlóan itt is ez a hónap az össznépi szabadságok időszaka. A tömegnyomor legfőbb oka egyébként nem is annyira maga a tömeg, mint inkább a szabályozatlanság és a turizmus nem annyira okosan, mint inkább pénzéhesen való kihasználása.

Tisztára, mint Bora Bora. Kép forrása: Vajda Judit

Albániában ugyanis nincsenek privát strandok, bárki bemehet bárhova anélkül, hogy belépőt kéne fizetnie. A jórészt egy-egy étteremhez vagy bárhoz csatolt partszakaszokat azonban úgy teleszórták napágyakkal és napernyőkkel, hogy nem igazán van lehetőségünk leteríteni a kis pokrócunkat egy-egy szabad helyre, ilyen ugyanis nem létezik. A tulajdonosok a területet vélhetően nem vásárolták meg, így strandbelépőt nem kérhetnek, a szolgáltatást (ágy, napernyő) azonban nyilván kifizettethetik, így olyan sűrűn rakják ki a szóban forgó napozó-pihenő alkalmatosságokat a lehető legkisebb területekre is, ami gyakorlatilag pont a napozást és a pihenést teszi lehetetlenné (ha egy partszakaszon elfér kétsornyi napágy, az már strand, ahol nem karnyújtásnyira, hanem nagyjából tíz centire fekszenek egymástól a vendégek).

Az ily módon kicsit stresszes strandolás elől

a turista a környékbeli látnivalókhoz és nevezetességekhez menekülhet,

hiszen mindössze félórás autóúttal elérhető a Kék Szem nevű csodálatos forrás, Butrint hangulatos romvárosa, Korfura naponta többször indul közvetlen kompjárat Sarandából, és több helyi cégnél lehet befizetni olyan hajótúrára, amely keretében a gyalogszerrel nem megközelíthető partszakaszokat látogathatjuk végig, a hajókázás mellett csobbanással és ebéddel egybekötve.

A csodálatos Kék Szem forrás. Kép forrása: Vajda Judit

Butrint hangulatos romvárosa. Kép forrása: Vajda Judit

Ami pedig az árakat illeti, csalódni fogunk, ha azt reméljük, hogy úgy dőzsölhetünk a pénzünkön, mint angol legénybúcsús a bulinegyedben. Az albán tengerparton az élelmiszerárak nem sokkal vannak a magyar alatt, az éttermekben pedig a turisták miatt mesterségesen tartják magasan az árakat (egy pizza Sarandában 2 ezer, az ország kevésbé frekventált részén 900 forintnak megfelelő lekbe került). Jégkrémet, fagyit és cigarettát ugyan lényegesen olcsóbban kapunk, mint itthon, de az alkoholok, koktélok drágábbak, így olcsón berúgni nem itt fogunk. Eurót egyébként nagyon sok helyen elfogadnak, kártyázni viszont alig lehet valahol.

Mindent egybevetve az árak nem nyugatiak, tehát egy olaszországi vakációnál például kevesebből ki lehet jönni, de olcsóbban megúszhatunk egy belföldi nyaralást. Persze itthon nincs tengerpart, de a hihetetlen zsúfoltság miatt a gyönyörű Ksamilt amúgy is inkább csak megszállott strandolóknak ajánljuk. Akik Albánia elhagyatott, idilli tájaira kíváncsiak, azoknak a csodás hegyek közé zárt Valbonát és Albánia északabbra fekvő partját javasoljuk.

Kapcsolódó

Tovább a címlapra

Most a címlapon

Megdrágítja a gyógyszereket egy új uniós szabály, viszont azt várják tőle, hogy megakadályozza a hamis gyógyszerek forgalomba kerülését.
A haláleset körülményeiről tisztázatlanok.
Több száz millióval kerül többe a Pécsi Horvát Színház felújítása és bővítése, mint ahogy ígérték. 
A menekültproblémák és az erősödő gyűlölet idejében Kerényi Miklós Gábor nagyon érzékenyen reagált az aktualitásokra a Szegedi Szabadtéri Játékokon színpadra vitt darabjában. Kritika.
Duterte elnöksége alatt már több ezren meghaltak a rendőrségi akciók során.
Demján Sándort szorongatja Mészáros Lőrinc: megvette a zánkai borászatát.
Mindössze 33 évet élt, 65 évvel ezelőtt halt meg, mégis a mai napig hatással van a világra. 
Az egyetemisták azt állítják, éheznek Magyarországon. Az alapítvány szerint viszont tudták, hogy a Stipendium Hungaricum nem elég a megélhetésre.
A polgármester szerint jogában áll megvédeni a lakosait.